2014. november 5.

meglesz ez, érzem...

hosszú idő után újra süvít a gépjármű. járom is a csallóközt serényen. az ember szíve repes-lelkes hogy szépül ez a környék. járdák épülnek meg gyalogátkelők, a fű a májusinál is zöldebb, kolbász-, tészta- meg mindenfesztivál...
ha turista lennék, fognám a motyóm és boldogan lemondva az állampolgárságomról beköltöznék ide. "engedjetek a csallóközbe! ha az az ára, én is szlovmagyar leszek. hisz ez a kánaán! ha ezt így folytatjuk, széles e világon mi leszünk az áhított otthon, a jövőkép, az elkövetkező generációk felnövekvésének idilli bölcsője..."
de nem vagyok turista. tudom, hogy választások jönnek. önkormányzatiskodunk épp. községből közösség lettünk! nyílnak a bukszák, kopog a szponzor, a bankok vígan osztják hitelcsomagjaikat. minden tisztább, zöldebb, frissebb. "valahogy még a terike is kedvesebb volt ma a hivatalban, nem?" persze. győzni kell. ha a sátánnal hálva is. bármilyen színben, számban vagy zászlóval, de győzni kell. "te, pista, ezt biztos fogjuk tudni teljesíteni?" ... "há' milyen ember az, aki még ígérni se tud?! há nem? há de! na, tőccsé még! meglesz ez, érzem."
nem, nem bírtam szó nélkül. elnézést! 4 "lépésről-lépésre év" helyett 3 hónapnyi csillivilli nekem valahogy nem elég. bosszant, idegesít, elszomorít, nem hagy nyugton, belém költözik. úgyhogy elmondtam. hátha nem vagyok egyedül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése