az amerikaiaké?

újra itt! aggyonisten! néhányan már az uccsó fordulatot teszitek az ágyban odaát, a mi kis kontinensünkön, ami több szállal kötődik a nagy olvasztótégelyhez, mint gondolná(n)k...

a mai nap is elhozta a maga kis tanulságait. hogy a végéről kezdjem: hogy mennyire is fontos a kocsi ideát, íme egy ábra...

kocsival 5 perc, gyalog 30 perc a méltán hírhedt walmart. ami 1.6 mérföldre van a gúgli szerint (értsd 2.6 kilométerre), de 30 perc?! (ami tényleg annyi!) itt valaki valamit rohadtul elszámolt. ahogy máshol is... hogy egy salátán mi kerül 15 dollárba, még mindig nem értem. egy vacsorán meg 50 dollárba, azt már végképp, úgyhogy elindultam vadászatra. walmartban 30 dolcsiért az ember kap 2 üveg jó minőségű bort (csakis az alváshoz), 2 üveg szódát, egy fürt szőlőt, egy doboz mandulát, egy doboz sonkát és egy blokk sajtot. és a minőség nem sokban különbözik a tekkótól... nadehát áméríká!

azt most csak margóra említeném, hogy mindenben van cukor vagy kukoricaszirup vagy mesterséges színezék vagy mesterséges aroma, amit legalább nem rejtenek el úgy, mint nálunk és van görbe uborka is. igen, igen, gyümölcs és zöldség is van, de ha egy fürt szőlő 7 dollár, perszehogy inkább 12 hamburgert veszel 3 dollárért... hánem?! hánem... uram, áldd meg őket egy kis ésszel! csak egy kicsivel. nem maguk miatt, a gyerekeik miatt.

holnap állítólag barbecuera megyünk, ahol meg lehet kóstolni sokmindent, pl egy olyat is, hogy két cukormázas doughnut (siska) közé hamburgerhúst és sajtot töltenek - és hogy az nádzsonfínom! most, hogy megittam néhány decivela jacob's creek chardonnay-éből. istenuccse, holnap eszek egy pancake-et (gofripalacsinta) szalonnával meg juharsziruppal. ha görcsök közt üvöltöm a himnuszt és lead a CNN, nincs csodálkozás! sajnálat van és együttérzés. értve?!

a dejákjaink újra és újra kiakasztanak. 20-22 évesek, 2 hónapja vannak a cégnél, de kábé, mintha ők lennének a nélkülözhetetlen vezérigazgatók, akik tudását és tapasztalatát lehetetlen túlszárnyalni, elfoglaltságukat meg megkérdőjelezni. ahogy anszinak írtam reggel (nekemreggel):

trening: kis pisisek
20 eves bekepzelt pocsok es puncik
agyonbaszni mindet :D

ezt a kijelentésemet még mindig tartom, ahogy azt is, hogy az anyámkorabeli nénnyével nagyszerű párost alkotunk. tökéletes sofőr és tanítani is egyszerű vele :)

még mindig nem láttam lókakikát se amcsiból és alig kóstoltam belőle valamit, merthogy még mindig nem jött semmi közelebb a hotelhez és az egyórás séta ugyan nagyon hasznos elfoglaltság, de mondjuk egy bárpultot még mindig szívesebben támasztanék.

és hogy miért a címválasztás: a kolegina dédapja volt német, ma azért nem felejtette el legalább háromszor elmondani, hogy ő bizony német és azért viselkedik úgy, ahogy... (németül nem beszél és a sniccel szót sem ismerte) - anyámborogass. most meg lent voltam egy cigin (még csak 22:45) és a lent dohányzó asszonysággal szóba elegyedtem (ez mondjuk itt, ezen az űberhepi kontinensen extrakönnyű feladat még a leggátlásosabb indivíduumnak is). szóval szó szót követett, hát mit nem mond a drága, hogy ő is magyar. tanulva az elmúlt 3 napból, kérdezem: szóval az őseid magyarok voltak? mondja, jah. dédapám hornyák. mondom óóó (közben bepisálok a röhögéstől, oszt irigykedem, oszt megrázom magam és még mindig pisike).

kb. hasonló volt a helyzet azokkal a húszéves (ismétlem 20 éves) résztvevőkkel, akik különböző "nemzetiségűnek" nevezték magukat. pl. az egyik csaj aszongya, hogy ő arizónai. kérdezem, mikor költöztél ide? (naívan) kiderül: 2 éves volt. de ő azért arizónai... ideske! másik csávó, hogy ő brazil. mondom: veled mi a helyzet? aszongya, hogy 6 éves koráig ő brazíliában élt. oszt jöttek ide, a déli államokba. píííha! akkor most te brazil vagy? az há! ideskék, ideskék mindenhol...

szóval, hogy kié ez az ország, nem tudom, de hogy valami - számomra érthetetlen ok miatt - magukénak érzik, az betonybiztos. én se a 100 kilométerre lévő szomszédokat, se a fenyőfákat nem szeretem - ezt mindenki tudja - és ez nem is fog változni. de azért jó nézni ahogy nyitott szemmel álmodják a maguk kis realitását.

szóval még mindig egyet mondok: az öreg kontinensen születni különleges privilégium. és hogy jednota van csak meg lilabót, még mindig élhetőbb, mint a hurráoptimista-kiisvagyok állapot.

oszt lehet, hogy csak nekem van tele a tököm. bocsánatérte!

ps: asszem, vissza kell ide jönni és adni egy esélyt floridának, new yorknak, los angelesnek, san francisconak vagy new orleansnak. kár, hogy ott nincs ájbíem és ha lenne is, nem rám van szükségük.

ps2: az okkal nem szeretett ex-főnöknőm itt van raleighban. hát nem megtudta, hogy itt vagyok?! de! akar találkozni? akar! #anyámborogass!

ps3: a liftet itt is a schindler szállítja. hm? hm!