grószesz üdvözlet mindenki!
ha megérzésem nem csal, egy hét múlva ilyenkor nagyon másnaposak leszünk :)
jah, bengaluru (ahogy a helyiek hívják a várost) ittend vagyon:
mi történt szombaton: hajnali landolás a reptéren, ismerkedés a helyi angol akcentussal, taxi a szállodába, ahol közölték, túl korán jöttem, ha most csekkolok, extrán fizettetik meg velem. mondom, ok... addig körülnézek.
india nagyonnem európa és nagyonnem kína. az ember fia feleslegesen keres bármilyen struktúrát, logikát abban, hol mit keressen. fél óra, nem több és rájön, hogy nincs és nem is kell. az indiaiak élnek. úgy, ahogy nekik tetszik. igen, tényleg kosz van és bűz is sok helyen. de egy idő után észre se veszed... pláne, ha fesztiválokon szocializálódtál ;)
reggel 7 órakor nincs kávézó, nincs bolt - szombaton legalábbis. úgyhogy csak keringtem a környéken és kerestem egy használható készpénzautomatát. végül sikerrel. útközben kóbor kutyák tucatjai, nem szarsz be, csak mész tovább.
minden sarkon kistermoszból tejes tea. kérdem a helyieket, európai is ihatja-é, aszongyák, ja. há kipróbátam. marhaédes mindkettő: a tea is meg a siskához hasonló péksüti is. cukorszint ezren, próbálkozzunk a szállodában, hátha becsekkolhatok már. nem, még mindig nem. reggelizzen, szőr. ok, a szőr reggelizik másodszor is. és amikor már-már bealszik a kávé felett, szarokrá üzemmódba vált és lemegy a lobbiba, hogy kényelmesen durmoljon egyet a párnákkal kirakott fotőlyben. a recepciós sajnálósan felcsesződve végül engedi, hogy becsekkoljon a szőr. há becsekkol, oszt csicsil egyet, mert már nagyon kell.
a helyi kolléga hív telón, hogy mi a program. mondom, mennék dilután körüllesni. mondja: indira nagar utca, ott mindent megtalálsz. fogadj fel egy tuk-tukot, azok bárhová elvisznek. há fölfogadom:
nemtom, ki hogy van vele, de nekem besza-behu... igen, tehenek is vannak és bárhol, bármikor ledöglenek, de őket nem kaptam lencsevégre (még) - majd ma.
találkozás a helyi kollégával. shopping tour a családdal (két gyönyörű gyermek és egy szerető feleség, thjaj), kis fagyi, kis sör, majd vacsora és koktélok - nagybeszélgetések, ahogy illik. közben kiderül, hogy jön a monszum és esőzések várhatók. az első széllökésnél kialszanak a villanyok (na nem nálunk, itt van saját batri). mondjuk, ahogy a kábeleket kötik, nem csoda :)
éjjeli hazaút, miközben kiderül, hogy nem is abban a szállodában vagyok, ahol a többiek szoktak. és akkor világossá válik, miért bunkók a szállodában velem (a megszokottnál kevésbé nyalnak segget) és hogy miért 100 rúpia volt a tuk-tuk és nem 30.
most 11 óra van (az időeltolódás otthon képest csak 3.5 óra plusszban - könnyebb lesz az átállás). délután helyi katolikus misére megyek a családdal. addig meg városnézek.
nappuszik! vigyázzatok egymásra. már csak hat nap és újra tetőszoba, presszike, ógi meg ilyenyek <3 addig viszont: hululúúú!!!
ha megérzésem nem csal, egy hét múlva ilyenkor nagyon másnaposak leszünk :)
jah, bengaluru (ahogy a helyiek hívják a várost) ittend vagyon:
mi történt szombaton: hajnali landolás a reptéren, ismerkedés a helyi angol akcentussal, taxi a szállodába, ahol közölték, túl korán jöttem, ha most csekkolok, extrán fizettetik meg velem. mondom, ok... addig körülnézek.
india nagyonnem európa és nagyonnem kína. az ember fia feleslegesen keres bármilyen struktúrát, logikát abban, hol mit keressen. fél óra, nem több és rájön, hogy nincs és nem is kell. az indiaiak élnek. úgy, ahogy nekik tetszik. igen, tényleg kosz van és bűz is sok helyen. de egy idő után észre se veszed... pláne, ha fesztiválokon szocializálódtál ;)
reggel 7 órakor nincs kávézó, nincs bolt - szombaton legalábbis. úgyhogy csak keringtem a környéken és kerestem egy használható készpénzautomatát. végül sikerrel. útközben kóbor kutyák tucatjai, nem szarsz be, csak mész tovább.
minden sarkon kistermoszból tejes tea. kérdem a helyieket, európai is ihatja-é, aszongyák, ja. há kipróbátam. marhaédes mindkettő: a tea is meg a siskához hasonló péksüti is. cukorszint ezren, próbálkozzunk a szállodában, hátha becsekkolhatok már. nem, még mindig nem. reggelizzen, szőr. ok, a szőr reggelizik másodszor is. és amikor már-már bealszik a kávé felett, szarokrá üzemmódba vált és lemegy a lobbiba, hogy kényelmesen durmoljon egyet a párnákkal kirakott fotőlyben. a recepciós sajnálósan felcsesződve végül engedi, hogy becsekkoljon a szőr. há becsekkol, oszt csicsil egyet, mert már nagyon kell.
a helyi kolléga hív telón, hogy mi a program. mondom, mennék dilután körüllesni. mondja: indira nagar utca, ott mindent megtalálsz. fogadj fel egy tuk-tukot, azok bárhová elvisznek. há fölfogadom:
"az utasélmény"
"emmeg ódalrul"
nem tudom, nem kellene-e melót változtatnom, de ami itt is mellbevág és elvarázsol, az a növényzet. azok a növények, amik otthon ipphogy túlélnek, itt fákon lógnak vagy óriásokká nőnek.
találkozás a helyi kollégával. shopping tour a családdal (két gyönyörű gyermek és egy szerető feleség, thjaj), kis fagyi, kis sör, majd vacsora és koktélok - nagybeszélgetések, ahogy illik. közben kiderül, hogy jön a monszum és esőzések várhatók. az első széllökésnél kialszanak a villanyok (na nem nálunk, itt van saját batri). mondjuk, ahogy a kábeleket kötik, nem csoda :)
éjjeli hazaút, miközben kiderül, hogy nem is abban a szállodában vagyok, ahol a többiek szoktak. és akkor világossá válik, miért bunkók a szállodában velem (a megszokottnál kevésbé nyalnak segget) és hogy miért 100 rúpia volt a tuk-tuk és nem 30.
most 11 óra van (az időeltolódás otthon képest csak 3.5 óra plusszban - könnyebb lesz az átállás). délután helyi katolikus misére megyek a családdal. addig meg városnézek.
nappuszik! vigyázzatok egymásra. már csak hat nap és újra tetőszoba, presszike, ógi meg ilyenyek <3 addig viszont: hululúúú!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése