bár sosem vásároltam hasonló, húdesfrissleszekettől termékeket (kivételt képez a kukoricapehely - mert finom), de a zabpehelyhez mindig különös vonzódást éreztem volt. s ha már a múltkori, rögtönzött somlóiból maradt még némi pirított mandula, a boltban meg ismét rám vigyorgott egy csomag zabpehely, döntöttem: müzli lesz és kész!
anno, prágában egy nyitrai lány előszeretettel és nagy gonddal készítette, mi meg térden állva könyörögtünk érte. nah, az előszeretet megmaradhat ebben az esetben is, de hogy nagy gondot igényelne... fáma!
10 deka vajat és úgy 1-1.5 deci mézet összeforralok egy serpenyőben, ráöntök negyed kilónyi pelyhet, meg mindenféle magvat, ami a kezem ügyébe kerül. jelen esetben: a már említett, durvára tört pirított mandula, pucolt natúr szotyi és szezám. szotyi és szezám? igen, szotyi és szezám - szeretem. pont. megforgatom, átrotyogtatom és egy sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon 15 perc alatt, egy kavarás mellett aranybarnára sütöm.
igen, igen. mikor kiveszed még ragad, aztán szépen rászárad a máz és már morzsolható is az üvegbe.
az, hogy a nagyanyám kákicsmézinek (értsd: pongyola pitypangból főzött méz) így végre hasznát vettem, külön öröm.
reggelit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése