Az embert próbáló hőségnek is megvannak a maga ajándékai. Ha akad egy-két vaskosra érett uborka a konyhakertben, esetleg a szomszédasszonynál, strapamentesen kerül savanyúság az asztalra. Főszerepben: a kovászos uborka.
Ahány ház, annyi szokás - egyszerűsége ellenére is az ízesítés és jól bevált procedúrák tárházát nyújtja. Ami viszont egyetlen receptből sem hiányozhat: uborka, kapor, fokhagyma, só, víz és a savanyodást megindító hozzávaló (legtöbb esetben egy karéj száraz kenyér vagy egy meghámozott és félbevágott krumpli). Elkészítésénél is különböző, boszorkánykonyhát meghazudtoló praktikák kapnak reflektorfényt. Személy szerint az egyszerűségre esküszöm. Lássuk!
A megmosott, hosszában bevágott (egyik-másik végén, merőleges bemetszett) uborkákat egy hat literes, forró vízzel elmosott és kiszárított befőttes üvegbe teszem, három szál felmagzott kaporral és 5-6 gerezd fokhagymával - nagyjából rétegelve. Tetejére egy megpucolt, félbevágott nyers krumplit teszek és sós-langyos vízzel öntöm fel, hogy elfedje a zöldségeket (egy kanál só untig-dosztig). Kistányérral fedem és napos helyen, 3-4 nap alatt kovászolom. Érdemes a befőttes üveg alá egy tálat helyezni, hátha kiforrna. Az érlelés után megkóstoljuk: a jó kovászos uborka nem málik szét, nem rothad, nem büdös. Héja roppanós, belseje közepesen lágy. Aki eddig nem szerette, valószínűleg nem evett jól elkészített kovászos uborkát. Levét leszűröm és a hűtőben hidegre hűtöm.
Ugye, semmi ördöngősség?
PS1: Kovászolni nemcsak uborkát lehet, próbálkozhatunk tökkel, zöldbabbal, káposztával.
PS2: Én a levét tisztán iszom, bevállalósabbaknak ott az Újházy fröccs: szóda helyett a kovászos uborka levével.
PS3: Olyan szó, hogy koviubi nincs. Ismétlem: NINCS! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése