kënyerke

merthogy iccsanyáméknak annodominó vettem vót egy kenyérsütőt - szigorúan hazai, értsd ETA gyártmányút - s merthogy nem használták vala, gondútam vót, hogy nálam majd jobb szolgálatot teszen az. elhozván csak bámultam az masinériát, s nem tudám mivee tőccsem meg, hogy az nyomromnak csiklandó kënyerkét adjon éhségnek oltásául. próbálkozék így is úgy is, s amaz masina csak nem akaróddzott annyi olyfajta kënyerkét, mi nékem is ínyemre való lett vóna. míg ee nem jöve az pillanat, hogy megkapám "húdehalálosanszerettelek" ismerősnémtül emez receptet-é:

• 3 deci víz avagy tej (perszehogyvíz - nálam)

• 1 joghurt, értsed 150 ml alatt (jelen esetben egy szavatosságát rég felülmúlt tejföl)

• 1 evőkanál ecet (nem vala, így kihagyatott)

• 1-1 kávéskanál cukor és só (szigorúan külön-külön és átellenes sarkakba)

• 500 gramm teljes kiőrlésű liszt (no, ez se vót, ígyhát maradt a rétesfajtú)

• 1 csomag szárított élesztő (no, ez vót)

• ízlés szerint magvak (ezek meg mindég vannak, esetünkben len és szezám, némi mák meg kukoricaliszt - csak úgy hintésnek)

előbb az nedves dógokat pakújjuk az katlanynak ajjábo (esetünkben víz és tejfel), aztán jön az saú és czukor külön-külön sarkakba, óttán lisztet szórunk reájo és kis gödörbe a szárított élesztőt. oszt jólmegsózzuk magvakkal. a masinériát "klassik" és sötét héjú üzemmódba kapcsoljuk (három és fél óra) és közben eemegyünk a zivóba, hogy megbeszíjjük az anyagmegmaradásnak kérdéskörit.

s ha meggyüttünk nagyot csodálkozunk, eltávolíjjuk az lapátokot, s szelünk egy karéjjal. keresgélünk a jégen, s amikor némi penészes sajtra meg olivabogyóra bukkanunk, igencsak megörvendünk.