amikor már minden mindegy, csak igyunk-együnk...
amikor már nem számít, hogy mi az, csak ott legyen...
PAPRIKÁSKRUMPLI <3
hazajössz, mert muszáj volt (mert a helyieknél még mindig az "erősebb kutya baszik" a divat) és innál-ennél. előbbi megoldva a jólmegszokott boroskássan-háuszmájszteressel, de a szalámitól herótod van... legyen meleg, legyen laktató, legyen magyar (mert ma borbásmarcsis-gasztroangyalos az éj). s akkor idézzünk: "paprikás krumpli"
5 közepes krumpli megmos, forró víz, kevés só. rotyog, rotyog... közben elintéz néhány "jajdefosnekem, mertegyedülvagyok"-csetet, s mikor már a késhegy szépen vájja a kolompért, hagymát aprít. 2 kisebb fej elég, rákarikázza a kolbászt (nálunk még mindig "kalbász). ha nem elég zsíros a kóbi, reccsint rá kevés zsiradékot (SOSEM MARGARIN, BAZMEG! jelen esetben göröghonból kapott házikészítésű olívaolaj. no nem azért, mert burzsuj vagyok, azért mert ez esett kézre). ha már fonnyad (én fedő alatt csinálom), akkor félrehúz, a és jöhet az istenadta! krumplit (kumprit, kolompért, burgonyát, borognyát) karikázok reája. nem baj, ha nem teljesen főtt, úgyis szétcsesződik a tepsibe. kivir-kavar, pirospaprika (fűszer, őrölt - odaát), két-három rotty és kész. isten-isten, kölke!
magyarország, én így szeretlek! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése