nevezd kroaszánnak és nyugodj békében

merthogy én nem tudok konyhásan franciául - meg amúgy se. viszont az alapelgondolás megszületett. persze, egy üveg boroska és egy kellemes baráti társaság, nameg egy fárasztó fonetikus tanulmányi nap kellett a dologhoz, hogy az emberfia ismét a liszt után nyúljon. íme!
70 deka liszt, 20 deka zsír, 2 tojás, 1 élesztő 5 deci langyos tej, 4 kanál cukor. gondolom, a módszer világos. a tészát sózzuk, mert a 4 kanál télleg túlzá, aki okosabb és józanabb egy tefölt nyugodtan dagasszon bele.
s ha már megkeltféle, akkor kinyújt és kétfélét gyúr.
áverzijó: egy paradicsom sűrítmény plussz az erkélyen talált néhány szál bazsalikom, némi eidammal (jaffásul: trappista) vegyítve - sóz, borsoz.
béverzijó: füstölt sajt, reszelt hideg vaj és natúr tökmag.
hogyanis? kétfelé választom a tésztát, az egyiket négyszögre nyújtom és megkenem majd hajtogatom  (persze a kenésből hagyok a másik kettőhöz is, ami egyenesen arányosan csökkenő - neszenekedegyetem!), a végén kroaszánra gyúrok, de nem sikerül: magyar vagyok, nem turista. az előbbi munkafolyamat mindkét esetre érvényes. ha averz vagyok, tojással kenem és szezámmal szórom, ha béverz, akkor tojásglanc után füstölt sajtot reszelek. mindkét esetben !szigorúan! sózom (a 4 kanál cukor az élesztő fölfuttatásához télleg sok - legközelebb okosabb leszek). 180 fok és pirulásig izgulás.

borhoz is meg máshoz is vagy csak úgy: tökély! élvezetet, fejatalok! majdnemfranciának lenni jó! :)