pintek vót, tehát odafigyelős-húselhagyós nap. a frigóban karfiol csücsült, tehát az alapinspiráció már a reggeli: "holatejakávémba" gondolatnál megszületett.
elkészítés: végy 2 fej közepes nagyságú karfiolt, gőzöld föl őket sós víz fölött. miközben párolódnak (mert a karfijóle, bármennyire is fehér, sokáig párolódik, kérem), piríts saját zsíron sonkát kockázva, aztán a zsírján futtasd a hagymát (a pirított sonkát tedd félre, kell még). ha a hagyma üveges, dobj rá mirelit spenótot (úgy 30 dekát), nyomj rá két gerezd fokhagymát, sózd (ha muszáj... vigyázat: sunkasós!). nem kell agyonkotyvasztani - csak úgy nagyjából. mire ez kész, a karfióle is a megfelelő állapotba kerül, ilyen okon tűzálló tálba költöztethető. mikor a spenót kihűlt, beledobod a sonkapörcöket (lesz szalonnásabb is - nosés?!) és nyakonöntöd fél liter főzőtejszínnel - sózod, borsozod. elkavarsz benne négy egész tojás (hogy a sülés közben összeálljon) és nyakonöntöd véle a szomorkodó karfiólét. vastagon reszeled rá a sajtot és (ideális esetben) előmelegített sütőben készresütöd.
visszatérve az első mondathoz: utólagos megfigyelések! ad1: a karfiol genya, minden ízt képes a minimumra csökkenteni. mikor azt gondolnád, hogy a tejszínes öntet már épp eléggé ízés, dobd rá a dupláját - akkor lesz érezhető. ad2: sajtot nemcsak a tetejére érdemes, közé is ;)
ps: ha valaki azt kérdi: "mi ez? rakott brokkoli?", röhögj csöndben és mondd: jó étvágyat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése