pitét?

először készült. sok szeretettel, a teljesség igényével, minden létező receptet lebutítva. átbróvzoltam a webet (a hagyományos receptkönyvek nem ismerik a pitét - érdekes, utánanézendő) és amit közösnek találtam: liszt, zsiradék, tojássárgája, tejföl, cukor, csipet só. az arányok tulajdonképp változatlanok: 50 deka liszthez (rétesféléhez) 25 deka zsiradék, 2 deci tejföl, 2 tojássárgája és maroknyi cukor. a só még mindig csipet. s mivel ez volt a közös, az enyim is így készült. zsiradék jelen esetben disznózsír (az áűtentissé céljábul), a cukor helyett méz (önámításul). összegyúr. mivel a disznózsír és a méz is kicsit más -hő hatására "nedvesebb" - a megszokott összetevőknél, így kicsit több liszttel készült a receptnél. 2 felé vág, kinyújt és a kettő közé teszi az almamaglajszot. jelen esetben a hűtő mélyén két hete lapuló édesen-kásás, kásásan-édes nyárialma és a frissenszedett savanykás fajtábul. kifacsar. fahéj csak egy mikronnyi volt otthon, így a 2 csomag vaníliás cukor mellett valamivel még turbózni kellett. döntés: amit a hűtő ad. áfonyalekvár. nem vegyít, nem párol. tészta-lekvár-alma-lekvár-tészta. így készül a tökéletes szivárvány. 160 fok, tűzálló tál és nagyjából 40-50 perc (kitudja, az illat úgyis jelzi ha kész). jah! behelyezés előtt kiliggatni s lekenni. bár a receptek újabb sárgájára esküsznek, én a fehérjét kevertem maradék áfonyalekvárral s cseccse lett. az íze: nem cimetes, attól sokkal gyümölcsösebb. nyamm!

ps: a disznózsírt nem érezni, csak a tészta súlyossága árulkodik róla - hasonlóképp a mézhez.
ps2: az alma héját ne tessék kidobni. ha a lereszelt alma kifacsart levével, némi rummal, pár szem szegfűszeggel, kis cukorral (mézzel) és egy darab fahéjjal összefőzzük, botmixxerel nekiugrunk, megéri!

pite, majdnem ála mami. manyifík!