ugyan az ún. nagyvárosban benyomtam egy csirkemájas-almás-zöldséges salátát, hogy megelőzzem a ma elfogyasztandó bormennyiség - holnapi gondolkodásomra esetleg káros - hatásait, de a presznyóból hazatérve (amit közfelkiáltással már nem szeretünk), úgy döntöttem: az éhség és a holnapi teljesítési kényszer miatti alkohol ellen folytatott küzdelem (na ez ronda szószerkezet!) pompás egy párosítása lenne a konyhai improvizáció.az egyértelmű volt, hogy a kaja legyen meleg és az is, hogy a mélyhűtőből, megfelelő idő alatt (10 perccel ezelőtt) csak pirított állapotban kapnék a platniról majdnemehetőt. úgyhogy marad a jól bevált leves.
lássuk, mit rejt a frigó. van itt mexikói zöldségkeverék (borsó, répa, kukorica), ez lészen az alap. íz is kell. van hagyma? nincs. viszont van fokhagyma! zsír. 4 gerezd megpucol és megfuttat zsíron. szeretem a pirított kömény zsírból felszálló illatát: akkor abból is egy kevéske. okés, akkor most rá egy fél csomagnyi mexikói. király! bakker, ez égést szimulál! öntsük nyakon! huh...
most jöhet az alkotó fázis. szerintem van bujon... van! akkor egy marhásat. abban sok az ásványi anyag (normál állapotban, hátha a gyomor az instantot is ugyanígy kezeli). só és egész bors - alap. legyen picit édeees! léééciii! van alma, kimagoz, beleszeletel. ez már elég, nem? nem! még láttam sajtot. ömleszetve két háromszög, jé és egy darab niva! najó, próbáljuk meg. ha már sós és édes, csípjen is! akkor legyen egy kiskanál őröltpaprika krém - szigorúan az anyutól. nah, alakul!
és mi a betét? hátperszehogyhajdina! csak úgy öt csípéssel. oksa! 10 perc forralás, aztán hőforrás elzár. na? milyen!? majdnemjó. mégegykis sózás, némi bodzaszörp (az alma nem volt elég) és őröltpirospakrikusz. még 3 rottyanás: 1, 2, 3. tálal. ANYÁM!
ps: szalonspiccel főzni mindig jó! étvágy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése