2011. április 11.

lisztes-édes hírtelenvendég

hogy van-e a linzertől egyszerűbb sütemény? biztosan! hogy tudnék-e ilyet mondani? minek is... a jelen sütés apropója ugyan nem egy hirtelen felindulásból elkövetett vendéglátás volt, testem majdnem-vére szeretett volna a csokis változattal díszelegni únokahúga (mert hosszú ú-val szebb) születésnapján. a hozzávalók még a legegyszerűbben felszerelt spájzban is fellelhetők, az elkészítést nem illik tanulni, a siker ennek ellenére sosem marad el.
30 deka réteslisztből, 20 deka vajból, 10 deka porcukorból, 1 tojásból, fél (és ez tényleg szigorúan csak fél! különben köphetjük a hidrogénkarbonátot) azaz fél kávéskanál szóda bikarbónából áll a feltételezett csoda. a konyhában kissé jártasak rögtön üvöltnek: "hát a citromhéj?! és a vanília?!" perszehogykellbelle. ez tán egyértelmű. s hogy ne kelljen órákig vagdosni a tésztát, ha a száraz anyagokhoz (értsd, minden ami szitálható és szitálni is kell!) szitálunk még két púpos evőkanál kakaóport (szigorúan keserűt), akár el is feledhetjük a ragasztgatásos macerát. jó az úgy is ahogy van. szóval összegyúr, follpakkba tesz, 1-2 órás hűtős süti-jóga (ha kémiai elővégzettségem nem csal, a liszt bontásával és lazításával kísérletezik ilyenkor a háziasszony ill. ember). kivesz, kiszaggat és 180 fokon cca 6-7 perc alatt készresüt. neszáríddki! különben morzsolhatod a kukíszokba (értsd: cookies).
persze, ha akad otthon jófajta ribizlilekvár, jöhet a tapicskolásos ujjnyalogatás meg a fémdoboz. nálam ez megint elmaradt. túl egyszerű és túl jó, hogy tárolást igényeljen. ja, és E sincs benne. mennyire ott, ugye?

ha várják a vendéget, ha nem, kávéba hiába mártogatják, olvadni nem fog. csócsálják egészséggel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése