könnyűtőke "nemeszekhúst" napokra

fehérjéből sosem elég, pláne, ha az emberfia izomnövelésre adja a fejit. s ha megrögzötten gyártottkaja-útáló, akkor nem marad más, minthogy nagy mennyiségben tömje. a frigó és a pénztárca együttes állapota azt sugallta ma reggel "ebből megint rögtönzés lesz fiam: soppingra ezen a héten mán nem futja."
lássuk csak. túró és tejföl: az örök és megunhatatlan kombináció ott ragyog a polcokon. de most ne sima kőrözött (a.k.a. eresztett túró) legyen belőle (hagyma, só, bors, paprika, ámen). hagyjuk most a hagymát nyúgdoni. hátha betéved valaki... akkor mivel turbózzuk? (egyébként nálam natúr is bejön ez a kombó). mi van még itt? répa, petrezselyem, zeller. okés, de ma nem vasárnap és most nem levest főzünk. jóleszaz! reszel a kislikún, belekever, kóstol. só, bors. kóstol. hmmm... ömlesztett sajt, bingó! azisbele. valami fűszer? szárított kaporból hegyek állnak, okés! nojó, hogy exkluzívnak hasson, még egy kis len- meg szezámmag (önök is unják? én is!). frigó 2 óra, összeér, megesz - helyett: jééé, hisz nekem van tőkehalam. 2 filét kikap, forróvíz (tuuudooom, de most az éhség győzött). kiolvad, vajat hevít, már majdnem karamellizálódik, mikor a sózott, borsozott halat ráhelyezi. anyám, az az illat (perszehogy utólag kinyaltam a serpenyőt - imádlak vaj!). egy perc az egyik oldalon, egy a másikon s voila. ropog, de nem a fagytól!
a túróból galuskákat formáz (két evőkanál, tudod, mint a csuszánál) és a hal mellé pakol. kicsicsázza, hogy lefényképezhesse és már esik is neki.

imádlak tőke, imádlak nemeszekhúst napok!