aki már próbálta, tudja: az igazi halászlé (értsd: a passzírozott) mélytorok a javából. röpke 4-5 óra alatt elkészül, közben mindent eláraszt a halszag, a kezed leszakad, míg a halat próbálod áterőszakolni egy tűliknyi résen. egyértelműen megéri a melót, de ha még halászlé-szűz az olvasó, ne vendégvárónak szánja. nagy valószínűséggel lelki gyötrődés lesz végignézni, ahogy a drága vendég 2 perc alatt lapátolja be azt, ami csupán fél nap csesződésbe került.
hogy az említetteket kivédjem, mégis valami meleg (ami nem kakaó) kerüljön a vendég elé, hallevesre szántam el magam - megjegyzem, éltemben először. alapelvek: paleo-világ és tempó-tempó-tempó. fagyos halat nem nehéz fogni, ott csücsül a mélyhűtőben, zöldséget pucolni sincs idő, marad a kelbimbó és a klasszikus répa-borsó-kukorica mix. ha mindezt megfelelő mennyiségű vízben (igen, fagyosan!), némi zöldségleves kocka, babérlevél és kapor társaságában rotyogtatjuk, gyors és laktató étel kerül az asztalra. s ha a személyi edző is dícsérettel könyveli, akár itt is megjelenhet.
hallé #1: pipa! étvágy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése