utólagos köszönöttel nagymártinak, koszto édesannyának"van néhány étel, amit truccból se főzök meg, csak és kizárólag otthon (értsd: jelen esetben szüleimnél) vagyok hajlandó fogyasztani. így vagyok a húslevessel (mert csak az anyámé az igazi) és a vadas is eddig ott baktatott a listán. okai különbözők: valaki tejszínnel szereti (én nem), valaki hígan (én nem), valaki édesen, sok répával (én nem) és valaki bármiből elkészíti (megintcsak nem).
s mivel koszto éccsannya rendesen ellátott különböző szabadon kóborló és nagy tiszteletben tartott négylábú (és nem kóbor kutya) húsával, így még tegnap éjjel megszületett a döntés, ma vadas fő a kísérleti konyhán. a hozzám hasonló "utállokrékani" (értsd: főzés közben mosatlant felhalmozni) típusú konyha-kontárok biztosan megszeretik őfelségét.
végy répát (sokat, úgy egy kilót), 5-6 petrezselymet, negyed zellert, 2 közepes vörös és 1 lilahagymát. a gyökereket vagdosd nagyobb darabokra (anyám szerint kockázni kell, nem hittem neki, nem is kellett). kapcsold fel a platnit (2 darabot) és egy kacsasütőn korcsolyáztass egy kanálnyi disznózsírt egy diónyi vajjal. amikor elkezdődik a jól ismert karamellizálódás, mehet rá a leszárított hús (esetemben szarvaskának combja) kérgesítés céljábul - nem sózzuk, nem borsozzuk!
minek a kéreg? mert ez egy olyan vadas lesz, amivel nincs rékas: a tett színhelye végig a kacsasütő barlangja. tehát kérget sütünk rá, hogy lezárjuk a husit - ezzel akadályozzuk meg, hogy az, ami általában kifő és ugyan a levet istenire ízesíti, viszont a húst papírszáraz formában hagyja hátul, ne történjen meg. a zsír-vaj szoli után a húst kivesszük és félretesszük.
a gyökereket a tepsibe költöztetjük, a rezsót elzárjuk, de a tepsit (takarékosság és előmelegítés céljábul) rajtahagyjuk és amíg hidegre hűl a platni, összeállítjuk a löttyöt. jelen esetben fél liter száraz vörösbor (no ne gondoljunk semmilyen fhanszia különlegességre. a szemétkuka mögött találtam egy két éve ottfelejtett műanyagpalack vörös házibort, jójaz). a vörösborba 3 evőkanál mustárt juttatunk (ne az egyetlen fehér öltönyünkben-kosztümünkben kezdjünk neki), ezt elhabar, felönti vízzel (a literes csíkig) és a zöldségre önt. aztán fűszerszámmal harcba indul: babérlevél (5-7 darab), borókabogyó (cca 7 darab), egész bors (istentudja, kétszer is szórtam rá, legyen mondjuk 12), némi tárkony (mert most van és ilyenkor mindenbe kerül - ártani meg nem árthat), só jócskán (sok a zőccsíg, a húson se vaút, há azír). mire úgy gondoljuk, hogy senki se szórja olyan ízlésesen a fűszereket a tepsibe, mint mi, visszaköltöztetjük az előpirított husikát a zöldségágyra. kacsatepsitető rá és irány a sütő. a hőfok legalább 200 celcius, de mivel párolunk, türelmetlenek és "jajistenem mindjárt itt vannak"-ok 250-en is turbózhatnak. úgy cirka 2.5-3 óra kell a drágának, mire már az arcunkat tépjük az illattól és képesek lennénk egyben lenyelni a kacsasütőt. jóljön egy kis vágó- vagy szúrópróba, s ha elérkezettnek látjuk a pillanatot, kezdődhet az utolsó felvonás.
a husit ismét deportáljuk arra a tányérra, amit már rég megszabadítottunk a zsír-vaj-pirult húslé szentháromságától (időközben az éhségtől csillogóra nyaltunk). kikapkodjuk a babérlevelet (türelmesek és "fúújmiezbenne" típusú vendéget várók az egész borsot és a borókát is) és kezdődhet a pépesítés. nagyanyáink passzírozták. na, én annyit nem melózok (meg persze nem is mosogatok)! botmixer, oszt annyi (no, ezért sem ajánlott a fehér kiskosztüm). mikor már pépes a drága (és még mindig az ominózus kacsasütőben kotyvasztunk), fogunk egy nagy doboz tejfölt (felvidéki tudja, mennyi; más ország szülöttjének üzenem: 375 g) és belehabarjuk. a húst felszeleteljük (vékonyra - én így szeretem, így gusztusos, így élvezhető) és visszaköltöztetjük a tepsibe. egyet rottyinthatunk rajta (kétlem, hogy kibírnák az illatok csábítását) és tálalhatjuk.
a vendégek tányérjait leszámítva a rékas (még mindig mosatlan) egy kacsasütő, egy kés, egy habaró, egy botmixerkés és egy darab tányér (amit már másodszor nyaltunk csillogósra; voajőrök helyettesíthetik vágódeszkával, így kétszer csiszolják tisztára nyelvüket).
alig meló. nem megéri? de! vaduljunk bátran!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése