heuréka! harapható!

a paleo-őrület ugyebár alap - már néhány hónapja. és kisebb-nagyobb kísértések mellett mondhatni egész becsületes ős-zabálóvá váltam. egy a bibi az étrenddel, hogy minden egy tálban leledzik, s mégha finom is leginkább egy trutyira hasonlít, továbbá adabszurdum nem harapható.
mivel ma péntek van, így a hús kizárható az étrendből, hal meg friss nincs, gyorsfagyasztott pangasziuszt meg az olvasottak után inkább hanyagolnám (hiába a legfehérebb, a legmocskosabb tengerben halásszák - csak szólok).
úgyhogy marad a zöldség. node, hogy lesz ebből roppanós?

ismét rábíztam magam a nagy gasztro-köldökzsinórra és vártam a fentiektől az inspirációt, amit oly sokan a múzsa csókjaként emlegetnek. hát íme.

végy 2 répát, 1 petrezselymet, 1 közepes zeller negyedjét - ezeket pucold meg és reszeld le (kérdés: mekkorára? a nagylikún, azon). aztán tégy hozzá úgy 20 dekányi tököt (amit jó esetben nagyanyád gondosan lereszelt, bekaprozott és csakúgy előkapod a mélyhűtőből, rosszesetben mindezt egyedül kell megcsinálnod). összekever, sóz, borsoz. nojó, egy kis hajdina még belefér - nálam úgy 3 maréknyi (hátha fölszív valamit az istentelen tökléből).
alap, hogy ebből még kemény és roppanós nem lesz. tehát kell valami malter. ott az a füstölt sajt, meg van itt néhány tojás. tökéletes! úgy 15 dekányi füstöltsajtot reszeltem (megint a méret, mi? ez most kislikú) és elkevertem 3 egész tojással.
a zöldségeket és a sajtos-tojásos masszát összedolgozom, belekeverek úgy 2 lapos evőkanálnyi olvasztott zsírt (perszehogydisznó) és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom.
hogy egy kis cifra is legyen a dologba, lazán megszórjuk len- és szezámmaggal. minek? hogy érdekesebb legyen (az ízén nem sokat változtat).
aztán irány a rédli (a.k.a. sütő) és úgy cirka fél óra alatt aranyoskámra sütjük. aki igazi ínyenc, nagyobb szeletekre vágja, megforgatja és még visszacsúsztatja, hogy a másik fele is somologjon.

a végeredmény? végre, paleo és harapható!

bon appetit, ős-zabálók!