mert ugye az ember naív és elhiszi, hogy ha szépen fölkockázza a marha spárgatököt, megízesíti kaporral és friss petrezselyemmel, akkor az biztosan megsül a vadiúj sütőtálban.kérem alásan, tévedés. a töknek egyetlen rutyma tulajdonsága van, hogy mindent magába szív, megpuhul ugyan, de sülni soha a jó életbe nem fog. tehát hiába volt a majdnem 2 órás macera alufóliástul és nélküle. kérem szépen a tök beszítta a neki megengedett olívaolajat, de se íze, se bűze nem lett a ceremóniától. gondoltam feljavítom egy rögtönzött gombaragúval (konzervgomba, hagyma --- perszehogy pirít és egymásra önt -- petrezselyem, répa, só, bors ééés: kömény, mimás?! :), de ha valaminek nincs íze, akkor beza nincsen.
már majdnem elszontyolodtam, mikor este megcsókolt a múzsa: vedd az ehetetlen, de már főtt tökkockákat, dobd egy lábosba, öntsd fel fél liter vízzel és mentőövként dobj bele egy jóminőségű leveskockát. hagyd, hadd rotyogjon. s amikor már unod a tető twistjét a láboson, húzd odébb. végy egy botmixert és trancsírozd, míg meg nem kapod azt, amit más csak tejszínnel vagy habarással hajlandó.
a végeredmény? páratlan! a "hogy főzz szarból istenit" iskolapéldája. nekem bejött. tízujjnyalás!
iggen tudsz!
VálaszTörlés