ha már a bodobácsok sem járnak párban, minden elveszett

vannak szók, sokak, lejegyzettek...
vannak érzések, sokak, ki nem mondottak...
vannak törénések, sokak, meg nem értettek, de el nem feledettek...
mi lesz, ha már a bodobácsok sem járnak párban?

ehune. megtörtént. sok minden azóta. majdnemhogy felnőttként könyvelhetnők el magunk, oszt mégse, mert mindig vannak felnőttebbek. kedvenc karinthy-hasonlatomhoz folyamodva: "ha egyedül vagyok a szobában, ember vagyok, ha bejön egy nő, férfi leszek, ha kimegy, ismét ember letem" (persze nem szó szerint, mint ahogy az tőlem megszokathatott).

sok minden történt azóta, hogy utoljára itt, így... eseményeket nem sorolnék, mert ugye mint azt újfent megszokhatnók, azokra teljes egészükben és tárgyilagosan, természetesen nem emlékszem. érzelmezek. mi így hívjuk. hogy mi is ez? aki látja, átérzi, érti. ha úgy tetszik érzelmezi.

lement egy darab, véget ért egy félév. nehezebb volt, mint egy szemeszter. többet is adott annál, vagy legalábbis hasonlót. most az elégedettség és lelkesedés helyett csalódottság, undor, gúny, rácsodálkozás és megannyi más sehova sem tehető érzés van bennem. jó ez? hátperszehogy! ismét egy lecke, ismét egy lépés azon a bizonyos sárga úton, amit egy képzeletbeli nyuszi jelez előre. szerettem, szeretem őket. fenntartások? vannak is meg nem is. tudom kik ők, és ha ellenem, maguk ellen cselekszenik is, a legnagyobb rosszindulatra is az a válasz "de ő ilyen". és akkor a háromszázas pulzus felett ismét győzedelmeskedem.

politika is van és barátságok hullanak szét, állnak újra össze, váltanak köpönyeget és megerősítődnek. ésszel felfoghatatlan szálak gomolyaga válik egyszerre elfogadhatóvá. két gyógyszerrel: érzelmezés és kakukk-mivolt.

valamikor valahol - persze, mára már az emlékeket kicsit kiszínezve - ezt hallottam: a lelkek kakukkok formájában ülnek egy fán, amit életfának hívunk, s ami összeköti a lentet a fenttel. az alant a fővel. s ezek a kis kaukkok várnak, kivárnak - ha úgy tetszik. hogy egyszer leszülessenek. nem azért, mert az a kettő megfontoltan döntött, hanem mert az a bizonyos kakukk volt megfontolt a választásánál. odamegy, ha úgy tetszik "leszületik" és teszi a dolgát. azt a feladatot, amire önön maga válalkozott. hogy mi ez nekem? még nem tudom, kapisgálom. egy dolog viszont mára majdnemhogy világossá vált: az a kakukk mi vagyunk. úgy ahogy azt a magunk kis csomagját anno magunkkal hoztuk. a jót s a rosszat egyaránt. ha magunkat adjuk, nincs túl nagy baj, nem is lehet. ah vállaljuk nézeteinket, érzéseinket, s őszintén fordulunk a világ felé, mégha pofára esünk is, nincs az a tükör, amibe ne nézhetnénk bele.

tegnap majdnem azt írtam egy kvázi-ismerősnek, vegyen egy tükröt. mert ha belenéz és nem hányik tőle, nem kell többé keresnie engem. aztán a sors fintora, hogy ugyanaznap ismét kiküldhettem volna ezt az üzenetet. a baj csupán annyi, hogy nem értették volna meg. egyikük sem. az első önhibáján kívül, a másik saját balzsamában fetrengve képtelen rá. nem nyitottak, nem érzelmeznek. mi több, még ésszel sem jutnak odáig. kár értük, vagy nem?

politika. botrány-dumaparti-dunaparti-bulvár-pletyka-sztárhegyek.
botrány: van elég, oszt még csiholnak. azok, akik a felső vezetésre újjal mutogatnak, ugyanazt teszik rebbenéstelen arccal. úgy cserélik meggyőződési köpönyegük, mint mások a zoknit s mégis nyugodtan alszanak.
dumaparti: a duma oroszország parlamentje, ha nem tévedek. szónoklatok tömkelege, tettek hiánya. legalábbis ez így volt-van elkönylveve. tán, ezért is a magyarítás. ebből is kaptunk eleget tegnap. szent ügyek mögé búvó alantasok - s mint azt megjegyezni illik, s jelen esetben is helyénvaló: tisztelet a kivételnek. persze, maradhat a duma, de akkor ne párbeszédnek hírdessük!
dunaparti: ugye nekünk (ha másnak nem, kettőnknek) van egy dunántúlink. azért így, mert nem inneni. nem a mienk. a dunán innen és túl is vannak ilyenek. akik bár a mienknek kiáltják ki magukat, populista-szemellenzős lépések mögé rejtik saját érdekeiket. aztán ott a másik oldal, aki ugyanannyira mostoha, mint az édes. anyának egyik sem nevezhető. egy anya nem löki ki-el kölkét. részemről: maradok tisztelettel!
bulvár-pletyka: falu = van belőle több is a kelleténél. alkoholba és gyógyszerekbe menekülő nők és férfiak, máshol szeretetet kereső "egyedülállók", zabigyerekek és vécés inflagrantik tömkelege. belefér. ez még bele.
sztárhegyek: felvonultattak. önjelöltek ugyan egytől-egyig vagy eszközei egy önjelöltnek, de azt hiszem, ezzel ki is állították saját bizonyítványuk. persze, ne feledjük, aki megalkuszik és azért nem szól, ugyanúgy cinkos. hogy egy ma esti példával éljek: miben különbözik az, aki kívánja a másik halálát, de nem mondja ki, mint az a feleség, aki férjes "cseresznyézés" közben másra gondol. gondolatai ugyanúgy értékelik. csilli-villiből köszönöm, elég.

kérés. legyen eme nemzet vezére emberes. tetézze letéteményt, tettét kellemes érzelmek hegye. ne legyen ellentéte, mert felesleges, de, mert kell, nem szeretett emberekkel leljen békét. ellenségével ne keressen veszekedést, de megértést. legyen vezetettek cselédje, s nemes cselekedetek vezére. tegyen mérlegelve, de szeretettel embere ellenében. s mert esetenként kell, legyen szerfelett, gyermeteg, elengedett, lezser. de ennek ellenére, mert kell: értelemmel s szeretettel vezesse népét.