vegeta

ő az első lakó a balkon ládáiban. ha kibírja, örök emlékezet. nem volt üvegház és pokróc, az elképzelt banánfák és a fejünkre rondító papagáj-palánták is hiányoztak. a nap se sütött, kiderült, hogy kevésbé vagyunk szeretettek, mint mások és mégis eléggé. hogy a hibiszkusz valakinek kínai rózsa, közben meg csipkerózsa. hogy a köbdögség fontos és mozgatórugó. hogy ugyan nekünk muszáj, mégsem kell mindennek és mindenkinek megfelelni - talán. hogy ugyan vannak közös gondolatok, de azokat akkor és annak kell kimondani, akivel közösek. hogy néha talán jobb lenne tartani a szánkat, de sose bánjuk. hogy a vasárnapi vacsorát, amit mindig megígérünk, hogy felvesszük, sosem vesszük fel. hogy a beígért sörözéshez két ember kell és vannak elnéző, és ok nélkül is megértő kakukkok. hogy vannak a saját vesztükbe tudatosan rohanók és még sok más... pölö az, hogy magyar ének mellett az ember nem tud magyarul írni és hogy néha jólesne, ha lenne egy amelie cd tartalékba... na meg a szokásos három pont.
minden nap elhozza a maga kis csodáit, nyilasmisi pakkjait. amit talán néhány ember előtt szégyenlünk, amit mindenkitől védeni akarunk és ha el is viszik, mégis tudjuk, hogy a miénk volt.
most hoegaarden van és a golden virginia meg a javaneese fura, száradt keveréke. egynehány deci bor tetején hiányos mennyiségű szódával, de megannyi tanmesével.
az élet olyan, amilyen. ha akarjuk bonyolult, ha akarjuk zajlik. gondviselés van, sors nincs - hacsak nem választott. vannak emberek, akik ismerős ismeretlenként kopogtatnak be egy olyan ajtón, amit sose mutattunk meg nekik és mégis megtalálták. s végeredményben minden, amit a tálcádra kapsz, keserű vagy édes, egy újabb tapasztalat.
megrögzött mélyülési késztetésből amelie szól és elvágyódás van. valahol vártak, valahol csak a hívásodat, valahol kérdőjelek tömkelegét ébresztetted, valahol pontokat hagytál helytelenül megfogalmazott, mégis érthető mondatok mögött. ez az élet. állandó, mindenki számára értelmetlen mégis érzelmezhető foszlányok folyománya.
csak remélni tudom, hogy akkor majd mosolyt csalok az arcokra.