tegnap sokat beszéltünk arról, mire is való a színház, mi a jelentősége. mi a jelentése, jelentősége a vezetésnek és annak, amit úgy hívunk demokrácia. apropó, nem is tegnap volt, helyi idő szerint tegnapelőtt...
a lényeg változatlan. tanítani kell, vezetni, jobb dolgok felé. ha azt mondjuk mindég, hogy jó ez ide, mert van befogadó közeg, tettünk-e. rácsaphatunk majd-e az asztalra akkor?
vannak őserők, vannak egyértelmű sémák és bevált receptek. ettől több kell. kell, hogy több kelljen!
álmodoznom ismét, hátperszehogy! de ez az élet lényege. álmok, tervek, eszmények. beteljesültek vagy beteljesületlenek. víziók (bár ez idegen szó).
megtettem-e aktuálisan, teremtettem-e? a színpadon, mindenkinek láthatóan talán nem. bizonyítványt magyarázok-é épp most? úgy is tűnhet. mégsincs így. van egy hozadék, egy pakk, egy életreszóló posztózsák. másoknak láthatatlan, hatása érzékelhető. ha másért nem, ezért érdemes.
perszehogy ember vagyok, én is várom a végét, várom a május egyet. várom a szabadságot. de mindennél jobban várom azt, amikor végleg behúzzák a függönyt. kicsiben meghalunk akkor is. meghalunk és átpörgetjük a dolgokat. érdemes volt-e? az "igen" most nem annyira egyértelmű, mint ennek előtte volt. baj-e ez? nem biztos. van egy másik vonulat is, ami eddig nem volt. tanultunk és tanítunk, legalábbis megpróbáljuk.
szokás azt állítani, hogy a történelmet a győztesek írják. ez se mindig igaz. vannak vonat alá ugró attilák, akiket férfiviszonyokkal és pedófiával utólag mocskolt gyuribácsik kísérnek. győztesei ők a saját életüknek? ebben az esetben a győztesek nem ők saját maguk voltak, a történelem és az a minden eseményt átitató magyar sajátosság helyezte őket a dobogó legfelső fokára, amit a legkisebb fiú vándorlásai tradálnak.
a mai nap is lezárult, illetőlegesen a tegnapi. magányosan, borkísérettel. szép volt, jó volt. a holnapi nehezebb lesz. ismét szervezettnek kell lenni, vezetőnek, szerepet kell játszani. hogy meddig lehet ezt... az idő tán eldönti. sokmindenben.
ma aztot mondottam, hogy felnőttem valaki mellett, aki elment mellette. tudom, hogy olvassa, s tudom, hogy utólag talán megszólítja. ezért írom le, meg azért is, hogy magamnak magyarázzam, miért is nem volt ez annyira egyértelmű mindkettőnknek. miért veszítenek ezek az értékek egy vízió harcában. kétségek? nevetségesek? talán. mint anno az, mikor gyuri és attila balatonra mentek. az idő majd igazolja őket.
persze, persze... a mi harcaink nem olyan héroikusak, nem olyan emlékezetesek mint az övék, de saját életünkben talán ugyanolyan szerepet foglalnak el, mint ők ketten a magyar irodalom képzeletbeli pantheonján.
és az utolsó deci mellett mit lehetne még?!
érdekes teremtménye az ember a világnak, a természetnek. ott vannak azok, akik védik-óvják minden léptét, ő mégis a bizonytalanba vonul. külső, objektív szemlélő számára értelmetlen harocokat vállal. idegenekkel paktál, kétségek közé sodorja önön magát. kipróbálja. így is mondhatnók.
lesz-e valaki, aki leírja "mondhatnók", aki játszik egy kicsit? az élettel, a szavakkal, egymással, a világgal? ezek mostanság a dilemmák. s játszok-e társasjátékot egyszer? olyat, ami valóbán társas, mégha játék is.
négy esküvői meghívó érkezett áprélusig. négy darab. négy teljesen különböző kapcsolatból. példáképek-e? korántsem. baj ez? az. kompromisszum az élet, lemondás, nyelés, titkok? még mindig hiszem, nem. eljön, mert ez a dolga. ahogy nekem is a másiknak. oda-vissza. a türelmetlenség rossz tanácsadó...
zárásnak néhány aktualitás. tegeződök két 70 év körülivel, állítólag nem értem azt a világot, ahová az életem kötöttem, csodálva nézek két kapcsolatot, sok-sok embert, tanulok, lépkedek. a nap végén viszont kettős minden. éljen villon és az ellentétek!
holnap, bármennyire fontos is, borvirágos lesz a nap!
in vino veritas (olvasd: részeg ember igazat mond).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése