2010. március 29.

Nagyutazás

Azt mondtuk, h ez az elet. Az is, ketsegtelen. Es mint minden jo utazasban, nem is a desztinacio maga a fontos, hanem hogy kivel es hogyan ersz oda. Olyan ez, mint amikor felszallsz a vonatra, hogy valakit meglatogass. a latogatas milyensege tobbe-kevesbe egyertelmu mar az indulaskor. Az viszont, hogy mikor indul a vonat, kivel kerulsz egy kupeba es hogy mikor erkezel, vegig egy bazinagy kerdojel. Hogy kulfoldi diakok fekszenek ott, akikben meglatod egykori onmagad, vagy lebenyes-mellu szoptatos ciganyasszony juttatja eszedbe a tarsadalmi problemakat, maganyos ember konyve mogul leselkedik es alig varja, hogy megszolitsd, esetleg valaki a szakitasat, nem mukodo szexualis eletet, elhagyottsagat ossza meg veled, nem tudod. Ettol szep az utazas is meg az elet is, mert zajlik. S azert, mert barhova is, barmilyen helyzetbe is kerulsz, mindig ott vannak azok, akik tudjak, hogy uton vagy, akik szoritanak, h revbeerj, akik varnak haza, ha esetleg nem sikerul, ha utkozben elvernek vagy eltevedsz. Aldas rajuk!
Táto správa bola odoslaná z môjho BlackBerry® zariadenia zo siete Orange. Sent from my BlackBerry® from Orange wireless handheld.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése