hogy is volt ez anno? régen volt már... legutóbb asszem két hónapja ültem így, egy kiadósabb sörözés után a buszon. a mai este korántsem hasonlítható az akkori befolyásoltsághoz. okokat találhatnók, de minek is keresnénk... vannak és kész.
négy darab nagy méretű sör. két darab kollegina a saját maga kisebb- nagyobb gondjaival-bajaival és én. ez a mai mérleg. tíz óra tíz perc. irány a robogás órás élménye. érdekes, hogy a rőfös jobban hangzik, pedig ugyanúgy csak egy mértékegység...
márival beszéltünk ma. meg-megszakítva, de kitartóan. fél tízkor is. rég volt ilyen. ma jó volt, kimondottan az. megtaláltuk a közös hangot. a hazaszeretetben, ha szabad ezt így nevezni. lokálpatriotizmus, inkább. talán ez árnyaltabb. miért is szeretjük gellét a jútúbos videón felbuzdulva. és csak írtam és írtam volna, de munkahely révén, mindig akad egy-két ameber, aki azt gondolja, hogy elfoglaltságom eltörpül az ő problémái mellett.
este terka is írt, az írta, eldöntöttem-e. eldöntöttem? megyek, az biztos, de hogy eldöntöttem-e. az egy másik kérdés. szeretem, hogy mennyire és hogyan, hogy kimeríti-e a könyvekből ismert hegyeket mozgató érzés fogalmát, nem tudom és nem is akarom eldönteni. legyen ez úgy és olyan, ahogy és amilyen. én csesztem el, egyértelmű. ki más. alkalom volt már sokszáz és mégsem történt semmi. néha azért, mert nem éreztem úgy, hogy meg kéne történnie, néha azért, mert igaz, hogy eredetileg tudtam, hogy akarom, a bátorság megszerzése érdekében elfogyasztott alkoholmennyiség állított stopptáblát a dolgok elejibe, néha meg csak mert nem figyeltünk eléggé. hogy ő hányszor, hol és mikor akarta, nemtudom. ebben a tekintetben rossz megfigyelő vagyok. illetve a nyuszi-mivolt inkább feledteti, eltakarja a valót.
szerda van, este tíz óra. hazafele zötyög. és jó leírni azt, hogy a haza ott van, ahova megyek. mert végre, sok idő után a kettő egy és ugyanaz. szép dolog ez, mégha szentimentális is... fülembe valami törökös hangulatot idéző maglajsz rivall, s most jó. nyugodt a környezet, én is az vagyok. hosszú idő után. a nátha okozta átmeneti tompultság az oka, vagy csak mert tényleg minden okés néhány percre? nem tudom...
mári, maga bizonysággal olvasa ezeket a sorokat. álljanak itt a következő mondatok örökös mementóként, hogy ma jó volt. szerethető, játékos, kilépve a vállalt vagy bármilyen szerepből, érzelmeket mutatott, gyermeki várakozást, őszinteséggel csilingelt az a bizonyos túlfeszített húr. ma, bár nem tudtam magának megfelelő figyelmet szentelni, szerettem amit ír, s ahogy teszi. köszönöm az én és maga istenénenk, aki a nap végén ugyanaz, hogy ez így volt.
azt mondták a kolleginák, hogy a hétvégén válaszútra van szükség. egyértelmű kinyilatkozásra. nemcsak olvasható jelekre, hanem tettekre. eldöntendő kérdésekre. és megint jön a kérdés, felkészült vagyok én erre? megtudom tenni? most jönne egy jó hozzú passzázs, ami az ellenokokat taglalja, de hálisten még nem vagyok eléggé részeg ahhoz, hogy holnap mindneki megtudja, mik is azok. legyen összefoglalásnak annyi is elég, hogy nyuszi vagyok. mindig is az voltam. sosem hódítottam, mindig hódítottak.
a fülembe élalejla élalejla szól, és a gondolataim egyre inkább kuszábbak, de még számomra is értelmezhetetlenek.talán majd otthon. talán majd a beígért honlap után. upsz, jut eszembe, van még egy honlap, ami beígért... ójaj, ajvé és minden hasonszőrű kifejezés. jóccakát mindenkinek!
lapos bejegyzés volt vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése