2010. március 16.

tévedések vígjátéka

így van ez, ha az ember naív, idealizál és egy félmondat után ébred csak fel... ez történt ma is.
az előző bejegyzés egy idilli jövőképet festett, ma meg elcsíptem a plátói bűvölet tárgyát a virtuálison (alias facebook, ahogy mi azt a márival hívni szoktuk).
és akkor megszólalt a vekker. kicsit későn, kicsit sokkolva, kicsit könnyes ébredéssel, de tudatosítva, hogy tévedések igenis vannak és hogy ideje felébredni. illetve ideje tudatosítani, hogy senki sem vár kilenc évet, vagy ha igen, néha megunja és más úton bandukol egy ideig.
mert ilyen az ember, mégha az arcába vágják is az igazat, azért valahol legbelül mindig hiszi, hogy az a csoda amit önön hibájából raboltak el tőle, mégiscsak megtörténik...
s ha végül mégsem, a természet igazságos. mindenkivel. van az az idő, amikor zárul a kapu és egy új nyílik, időt adva a számadásra. hogy az én számadásom miről fog szólni, most még korai lenne találgatni. hétvégén hozzá készültem, s mivel szeretem, utaznom kell. és ki-ki döntse el maga, hogy hol látja azt a sejtelmes határt szerelem és szeretet között. mert végeredményben mindkettő a másik iránti lemondani tudás bizonyítéka. így van ez a barátsággal is.
mondhatnók, egyedül vagyok, s mégsem. ha ott lesznek azok, akik ma is, remélhetőleg csak kis időkre érzem majd magam egyedül. és mindig ott van a jól bevált menekülési út, másokon segíteni, hogy feledjük saját magunk búját-baját. sokan tették ezt, s még ma is élnek. ha nem is hús-vér emberekként, a gondolatainkban, emlékeinkben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése