február előtt

nemcsak saját, de külső noszogatás eredménye ez a bejegyzés. nameg némi whisky elfogyasztása is közrejátszott a múzsa csókjának megszerzésében. törénetesen a múzsát most johnnie walkernek hívják... erről a névről jut eszembe egy kedves történet. terka telefonjának névsorát lapozva bukkantam erre a névre: johnnie walker. természetesen első asszociációm a megingathatlan hírnevű ital volt, kérdő tekintetem elég volt ahhoz, hogy megkapjam a választ. johnnie walker nem más, mint honza procházka. sima tükörfordítás. igaz, az idő előrehaladtával a cseh név kissé személyesebb töltetet kapott, de ez legyen majd egy másik törénet...

az utóbbi hetek meghozták a maguk feledhetetlen és állandó gondolkodásra ösztönző eseményeit - munka és magánéleti téren egyaránt. kezdjük talán a munkahelyi ügyekkel. azt, hogy új pozícióm az irántam támasztott hatalmas - és néha teljesíthetetlen - várakozásokon kívül nem sok egyebet jelent, szinte már érzelmek nélkül vagyok képes kezelni. néhány be nem tervezett értekezletnek köszönhetően viszont sikerült kizökkennem a már-már sablonos várakozó-üzemmódból. új lendületet vettek az események és ha a fentiek is úgy akarják, talán mégis tartani tudom magam eredeti elképzelésemhez: a júniusi változáshoz.

apropó munka... most, hogy pár hónapja sikerül egyre többször otthonról dolgoznom, sok ismerősömben merül föl a kérdés, mi a ménkű lehet az a munka, amit otthon ülve is el lehet végezni. nem beszélve arról, az általában cseten feltett kérdésről, hogy "otthon vagy dolgozol?". mintha a munka helyfüggő dolog lenne. pláne akkor bosszantó a dolog, ha cseten érkezik ez a kérdés. tehát eleve feltételezhető, hogy az adott egyed ismeri az internet-adta lehetőségeket, s nagy valószínűséggel eszébe juthatna hogy a világ vezető IT-vállalatában talán elképzelhető, hogy az ember ne legyen egy 2x2-es irodához kötve. hogy mi is a munkám? úgy igazából magam sem tudom olyan formában leírni, hogy az első hallásra bárkinek értehető legyen. dióhéjban talán annyit, hogy sprórolásra kiélezett projektek koordinálását bízták rám.

hogy felesleges emóciókat ne gerjesszek és ne kezdjek bele egy multicég működésének leírásába és az azzal szembeni fenntartásaim ecsetelésébe, talán térjünk át a magánéletre.

érdekes dolog, hogy amikor végre sikerült kiharcolnom ezt az otthoni munkát, azt gondoltam, hogy az egyébként utazással elpocsékolt időt más, értelmesebb, saját magam építésére szóló tevékenységeknek áldozhatom. s láss csodát! mégse.annyi történt csupán, hogy a hat órai vekker helyett nyolckor kell kimászni az ágyból, és ugyanez a két óra csúszás jelentkezik az eredetileg éjféli lefekvésnél is. szóval maradt a - jó esetben - hat óra alvás és az állandó "nem tudom miért, de fáradt vagyok" érzés.

najó. hogy azért az érme másik oldaláról is beszéljünk, van itt néhány pozitív változás. leszámítva azt, hogy nem kell az öltözködéssel, az elaludt frizurával és a kényszer-mosolyokkal küzködni, végre ébren álmodhatok olyan dolgokat, amik régen az idő szűke miatt mégcsak eszembe sem juthattak.

itt van példának okáért a színház. néha még mindig döcögős, nyögvenyelős, magamat-visszafogós hangulatban telnek a próbák, de azt hiszem e hétfőn valami megváltozott. elég volt egy kis negatív, de mindenképp építő-jellegű kritika, néhány deci házipálesz ahhoz, hogy őszinte spacírra eredjen a nyelvem. a végeredmény: néhány félreértett és félreérthetetlen vélemény, nagyjelenet, majdnemhogy ógörög demokratikus fórum stílusú nagybeszélgetés és a lelki összeborulkozás. valami megszületett. nem, talán nem meg-, hanem újjászületett. egy szelet abból a hangulatból, ami a legutóbbi próbákat kísérte. őszinte nevetés, őszinte érzelmek, szórakozás és szórakoztatni vágyás. egy közös cél, ami nem érdek, hanem élmény eredménye. a bemutató dátuma visszavonult tabu-státuszba, és azt hiszem végérvényesen elfogadást nyert a rendező szerepének szükségessége. a továbbiakhoz: kéz s lábtörést!

a színháziakon kívül, rengeteg egyéb kapcsolat újraértékelését hozta az újév. "jót, s jól" ezzel a mottóval indítottam, s az idő előrehaladtával az őszinteség bizonyult a legjobb eszköznek ennek teljesítésére. kuszák a szálak érzelmi téren, nagy ész-szív párbajok dúlnak. azonban se legyőzöttje, se győztese nincs e vitának. állandó forrongás ez, s míg az egyik vagy másik fél nem tud felülkerekedni, megis marad a maga láva-mivoltában. régi dobozokat pakoltam ki és új embereknek nyitottam újakat. a régiekből szentimentum szól, az újakban nagy kérdőjelek ficánkolnak. mindkettő hívogat, de hogy ki nyeri a csatát, azt hiszem ismét az időre, ha úgy tetszik a sorsra bízom. sokat kritizálnak is emiatt hozzám közelállók, de még mindig azt gondolom, az ember megérzi, ha ezt vagy azt meg kell tennie. megszólal valami legbelül, ami leállít minden logikus gondolkodást és cselekvésre szólít fel. bár közel van, még nincs itt az idő...

közben johnnie walker újabb torok-nyelőcső-gyomor-agy masszázzsal örvendeztet meg, így egyre nehézkesebb az odafigyelés - a szerk. megj. :)

talán még egy fontos dolog maradt, amit illik megemlíteni. a környezet. és itt most nem a green peace aktivista szól belőlem, hanem a busuló juász. (így h nélkül). a környezet mint anyaméh, pólya, családi tűzhely, iskola, barátok... olyan környezet, ami biztonságot és inspirációt nyújt a továbblépésre önmagad megismerésének és beteljesítésének útján. egyre inkább elérkezettnek érzem az időt, hogy ezt a környezetet most már tudatosan, saját értékek és elképzelések szerint teremtsem meg magamnak. fizikai és érzelmi szinten egyaránt.