ma életemben először láttam élőben az ijedtség olyan szintjét, amit csak filmekben lát az ember. épp nikotinos füstben és az alacsony légnyomás miatt hallucinációs állapotomban beszélgettem a cég dohányzó helyén (ami egy kis bemélyedés, ha úgy tetszik "kumbál" a vészkijárat előtt), amikor valószínűleg egy új alkalmazott a vészkijáraton szeretett volna távozni. ilyenkor (mert ugye megesik az ilyen elég gyakran) egy rettenetes hangú és hangerejű sziréna figyelmezteti az őrző-védőket. ahogy a hölgy (nem túlzok, negyven körüli nőről beszélünk) kinyitotta az ajtót, megszólalt a riasztó. én épp az ajtónyílásban álltam és a szörnyű hangra felkapva fejemet az ajtó felé fordultam rémült arccal. a hölgy pedig úgy nézett rám az ajtó túloldaláról, mint azt feljebb írtam volt. rettenetes érzés volt egy ember szinte halálfélelmet sugárzó arcába, szemeibe nézni.
elgondolkoztam, majd megrémültem a tényen, hogy vannak köztünk olyanok, akik ezért az arckifejezésért képesek ölni, embereket kínozni és erőszakolni. fura lény az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése