leld kedved benne, toffee f.cking good

sosem értettem, hogy a cheesecaket (sajttortát), aminek minden alapanyaga konyhakész, miért kell még megsütni (majd egyszer elolvasom). úgyhogy tegnapelőtt nekimentem egy karamellás verziónak. íme a mai állapot két személyes fogyasztás mellett.

így készült:

• korpusz: egy csomag zabfalatot ledaráltam és cca 15 deka olvasztott vajjal elkevertem, majd egy tortaforma aljába nyomkodtam.
• krém: 30 deka tejkaramellát kevés vajjal (5 dekányi) és tejszínnel (cca 1 deci) felolvasztottam. ezt elkvertem 75 deka hideg mascarponéval.
• tetejére: cca 5 dekányi tejkaramella kevés vajjal és tejszínnel felolvasztottam (a tejszínt legközelebb mellőzöm, túl folyósra sikeredett) és a tetejére öntöttem.
• egy éjszaka a hűtőben és aztán rács mögé zárni

#gasztroorgazmus

Hájas - ahogy Icc készíti

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 30 dkg háj, 1 db tojás, 1 tojássárgája, 1 kanál rum, 2 dkg porcukor, 1 kávéskanál ecet, só, 20 dkg szilvalekvár.

A megdarált hájat a liszt egyharmadával összegyúrjuk és hűtőszekrénybe rakjuk. A maradék lisztet és a többi hozzávalót összedolgozzuk annyi vízzel, hogy rétestészta keménységű tésztát kapjunk. Kinyújtjuk és megkenjünk a háj negyedével, behajtjuk és fél órát pihentetjük. A hajtogatás-kenést még háromszor elvégezzük, majd az utolsó pihentetés után fél centi vastagra nyújtjuk, négyzet alakúra vágjuk és minden négyzetbe szilvalekvárt töltünk. Tetejét tojással megkenjük és forró sütőben megsütjük.

fenékig tejfel

hozzávalók örömszerzéshez: 8 csomag (cca egy kiló) babapiskóta (szigorúan a kis gömbölűbül), 4 nagy doboz tejföl (másfékila), 8 csomag vaníliás cukor, gyümölcsök (mandarin, ananász, eper), kakaópor.

amit a hűtő ad - sokadik

egyértelmű, hogy nem várható el a magunk fiától, hogy tervezzen... már hogy is lehetne, ha napi 12 órában ugyanezt teszi. ha hazaér arra számít, amit a jégveremmé átminősült AAA+++-os berendezés kínálni kíván.

mivel lehetőségei és a frigó tartalma legtöbbször végesek, abból főz, amit az hideg hely kínál. tehát végy két alighogylétező padlizsánt. no ebből még nem lakunk jól... és nézz körül, mi az, amit használni tudhatnók. s voalá: jóllakás.

két pindurnyi padlizsánt kibelez, morfondírozás közben meglel amaz szalonna, mely már hónapok óta édes teherként a mélyest nyomja. felkockáz (iciripicire) és kisüt zsírjára. bele egy közepes hagyma, jöhet a lila bele és puhít (fedő alatt). ha már majdnem elégedett, sóz-borsoz. aztán, belevet hagyma és vááárrrr... kivááárrr. kis szerecsendijó és újraszün. belereszel egy kis karalábé (nagylikún), belenyom 3 gered fokhagyma és vááárrr... még mindig vááárrr. közben megszór szerecsendijó-dejó. és vááárrr... még mindig vááárrr. persze közben visszaköltöztet szalonnapörcök és vááárrr... még mindig vááár. emlékezetmegcsalásvégettigyekezetbe: sok bazsalikom és a mélybe talátlt petrezílijé. s vááárrr, egyre nyugtalanabuul, de vááárrr. aztán a kikapart padlizsánhajókba tölt vissza (némi füstöltsajttal történő elkeverés után), leborít alufólj és vááárrrr, még mindig vááárrr.

de ha megjön a vendégsereg, s eme ízkavalkád azon tetőfokára vág, már nem vááárrr, véletlenül se vááárrr. mindenszeret, mindenoké. élvezéses-sárdönés!

érvágy líblinx! :)

zab(sz)alma

ebettkó adta a receptet. pofon egyszerű és laza hanyagsággal akár az is ráfogható, hogy egészséges. három fő összetevő:

• 0.5 kg száraz rész (nagyrészt zabpehely, de mehet bele bármi; nálam aszalt szilva, aszalt vörösáfonya, kókuszlist és darált dió volt otthon; najó, meg egy kis étcsoki... )
• 1.2 kg reszelt alma (én héjastól reszeltem, jobb a "leves" fajta)
• 0.1 kg zsiradék (esetemben kókuszzsír)

keverjük, sütőpapírra nyomkodjuk, cca 30 perc alatt 190-200 fokos sütőben sütjük-szárítjuk. isteni!

ps: a hvg szerint erre jó a zabpehely, erre meg az alma. ja a vörösáfonya meg erre.

étvágy!

Müzli házilag? Pff...

tegye fel a kezét, akinek nincs még ki a töke a naphosszat tartó energiaszeletekről, intelligensen felszívódó vitaminoktól meg a többi iparcikkről! helyes. mindjárt gondoltam.
bár sosem vásároltam hasonló, húdesfrissleszekettől termékeket (kivételt képez a kukoricapehely - mert finom), de a zabpehelyhez mindig különös vonzódást éreztem volt. s ha már a múltkori, rögtönzött somlóiból maradt még némi pirított mandula, a boltban meg ismét rám vigyorgott egy csomag zabpehely, döntöttem: müzli lesz és kész!
anno, prágában egy nyitrai lány előszeretettel és nagy gonddal készítette, mi meg térden állva könyörögtünk érte. nah, az előszeretet megmaradhat ebben az esetben is, de hogy nagy gondot igényelne... fáma!
10 deka vajat és úgy 1-1.5 deci mézet összeforralok egy serpenyőben, ráöntök negyed kilónyi pelyhet, meg mindenféle magvat, ami a kezem ügyébe kerül. jelen esetben: a már említett, durvára tört pirított mandula, pucolt natúr szotyi és szezám. szotyi és szezám? igen, szotyi és szezám - szeretem. pont. megforgatom, átrotyogtatom és egy sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon 15 perc alatt, egy kavarás mellett aranybarnára sütöm.
igen, igen. mikor kiveszed még ragad, aztán szépen rászárad a máz és már morzsolható is az üvegbe.

az, hogy a nagyanyám kákicsmézinek (értsd: pongyola pitypangból főzött méz) így végre hasznát vettem, külön öröm.

reggelit?

kënyerke

merthogy iccsanyáméknak annodominó vettem vót egy kenyérsütőt - szigorúan hazai, értsd ETA gyártmányút - s merthogy nem használták vala, gondútam vót, hogy nálam majd jobb szolgálatot teszen az. elhozván csak bámultam az masinériát, s nem tudám mivee tőccsem meg, hogy az nyomromnak csiklandó kënyerkét adjon éhségnek oltásául. próbálkozék így is úgy is, s amaz masina csak nem akaróddzott annyi olyfajta kënyerkét, mi nékem is ínyemre való lett vóna. míg ee nem jöve az pillanat, hogy megkapám "húdehalálosanszerettelek" ismerősnémtül emez receptet-é:

• 3 deci víz avagy tej (perszehogyvíz - nálam)

• 1 joghurt, értsed 150 ml alatt (jelen esetben egy szavatosságát rég felülmúlt tejföl)

• 1 evőkanál ecet (nem vala, így kihagyatott)

• 1-1 kávéskanál cukor és só (szigorúan külön-külön és átellenes sarkakba)

• 500 gramm teljes kiőrlésű liszt (no, ez se vót, ígyhát maradt a rétesfajtú)

• 1 csomag szárított élesztő (no, ez vót)

• ízlés szerint magvak (ezek meg mindég vannak, esetünkben len és szezám, némi mák meg kukoricaliszt - csak úgy hintésnek)

előbb az nedves dógokat pakújjuk az katlanynak ajjábo (esetünkben víz és tejfel), aztán jön az saú és czukor külön-külön sarkakba, óttán lisztet szórunk reájo és kis gödörbe a szárított élesztőt. oszt jólmegsózzuk magvakkal. a masinériát "klassik" és sötét héjú üzemmódba kapcsoljuk (három és fél óra) és közben eemegyünk a zivóba, hogy megbeszíjjük az anyagmegmaradásnak kérdéskörit.

s ha meggyüttünk nagyot csodálkozunk, eltávolíjjuk az lapátokot, s szelünk egy karéjjal. keresgélünk a jégen, s amikor némi penészes sajtra meg olivabogyóra bukkanunk, igencsak megörvendünk.

butí-tani

amikor már mindenki föladta, de te még mindig nyomnád...
amikor már minden mindegy, csak igyunk-együnk...
amikor már nem számít, hogy mi az, csak ott legyen...

PAPRIKÁSKRUMPLI <3

hazajössz, mert muszáj volt (mert a helyieknél még mindig az "erősebb kutya baszik" a divat) és innál-ennél. előbbi megoldva a jólmegszokott boroskássan-háuszmájszteressel, de a szalámitól herótod van... legyen meleg, legyen laktató, legyen magyar (mert ma borbásmarcsis-gasztroangyalos az éj). s akkor idézzünk: "paprikás krumpli"

5 közepes krumpli megmos, forró víz, kevés só. rotyog, rotyog... közben elintéz néhány "jajdefosnekem, mertegyedülvagyok"-csetet, s mikor már a késhegy szépen vájja a kolompért, hagymát aprít. 2 kisebb fej elég, rákarikázza a kolbászt (nálunk még mindig "kalbász). ha nem elég zsíros a kóbi, reccsint rá kevés zsiradékot (SOSEM MARGARIN, BAZMEG! jelen esetben göröghonból kapott házikészítésű olívaolaj. no nem azért, mert burzsuj vagyok, azért mert ez esett kézre). ha már fonnyad (én fedő alatt csinálom), akkor félrehúz, a és jöhet az istenadta! krumplit (kumprit, kolompért, burgonyát, borognyát) karikázok reája. nem baj, ha nem teljesen főtt, úgyis szétcsesződik a tepsibe. kivir-kavar, pirospaprika (fűszer, őrölt - odaát), két-három rotty és kész. isten-isten, kölke!

magyarország, én így szeretlek! <3

pörköltből lasagne - avagy hogyisvanez?

egy átmulatott péntek este után mire is vágyhat inkább egy férfigyomor, mint hús-hús-hús-ra. cuppanósra, de haraphatósra. darabosra, de nyelhetősre. PÖRKÖÖÖLT!
hazaérsz, jóhiszeműen kiveszed az egynagydarabhúsnak titulált csomagot és mire hazaérsz a szentiementálisan gyomorfogató "tükröm, tükröm" vetítésről, rájössz, hogy "anyád! hisz ez darált!"
daráltból sokfélét lehet, de gyorsan sokat nehezen. hacsak nem elégedünk meg valami félig kész pástétom-fílinggel. szóval, hogy a hajnal egykor elkezdett gasztrotúra ne tartson reggelig (mivel másnap szigorú jelenés vasárnapi húsleveses díszítéssel, anyámnál), ezért csak hagymán megpörgetem, a forró platnin hagyom: "reggelre csak nem lesz valami baja" - alapon.
és nincs baja, hagymásan-sósan-borsos. ahogy otthagytam. még csak nem is száraz (mert fedő alatt készült). hát ebből pörkölt nem lesz! úgyhogy nekiesel. mit lehet daráltból egy fazékban? spagetti-szósz! útálom, hogy mindig leeszem magam vele. felejtős!
akkor valami laktatóan gyorsankészülősen vághatós! lasagne. mi is kell az igazi lasagne-be? zőccség meg besamel. besamel felejtős, jön a tavasz, három azaz kibaszotthárom hónap múlva felsőtestmutogatós idő. nincsbesamel. a réteg-tészta elég lesz!
lássukcsak: zőccség, meglepő mód nincs. de van gyorsfagyasztott répa-retek-mogyoró helyetti, répa-borsó-kelbimbó-karfiol keverék. jólesz! ha paradicsomszószban (szigorúan az édes fajtából), megfelelő mennyiségű fokhagymával és fűszerrel készre főzöm, csaknem lehet nagy a különbség (pláne, ha mindig van kéznél egy botmixer, jelen esetben használata ajánlott). és valóban nem nagy a különbség. ha megfelelően turbózzuk, azistensemondjará, hogy ez nem zőccségalap lasagnéhez. szóval, az időközben felmelegített darált húsos cucchoz keverem és rottyantok egyet. kóstolok, ízesítek, rottyantok másodszor. okééés!
na, ha lasagne, akkor tészta. lapos, nagy (sosemforrázom). de az sincs! mi van? kockatészta - az a granatíros - meg szélesmetélt. végülis, nem olyan vastag az, hogy ne főjön meg a párában. oké! de nincs sajt, mármint kemény nincs, csak ömlesztett. azisjóóó, gyerek! keverd a maglajszba. és ha így teszel. csak nem derül ki, hogy nem a tetején volt (kiderül, máris). rétegezd, rétegezd, rétegezd! réteg tészta, réteg húsos, réteg tészta, réteg húsos ... réteg húsos. ha nincs a tetejére való sajt, akkor lássuk csak, mi is a sajt: zsír, tejfehérje, ízek. és ilyenkor jön a jól bevált, csuklóból a kosárba vetett tejföl! tetejire keny - s mert nem akarja, hogy rakott káposztás fílingben ússzon a majdnempörköltbőlkészültlasagne, ezért, alufóliával fedi, hogy párolódjon, ne piruljon. cca 1 óra (kevesebb!) és kész is az, ami után a rasztás csak ennyit mond: "ez kurvajó, baszod!" megérte? meg!

vivát inovászión!

pogeccs dü pepe

az úgy volt, hogy ma sikeresen két tantárgyból viszgázom. ebből egy jött össze, s hogy sikeresen-e, az még kérdés. lekopogva - kopp, kopp, kopp - a megérzések jók. s ha ez tényleg így lennők, akkor nyári szemeszter,  hírájkam!
az úgy volt, hogy ma a "sietek haza" helyett ismét 5ig toltam a koffeint és hallgattam azt, amit más tévében lát (mindenféle halugomba nélkül).
az úgy volt, hogy ma este borozunk, s ha borozunk, bor kell, s ha bor kell, bor kell. a hypert szívből (teljesből) gyűlölöm, de mégiscsak becsúszott a két flaskó, s ha már borozunk, rágcsálunk is: gyorspogeccs!
az úgy volt, hogy gyorspogeccs lesz, de nem lehetett, mert a tejfölt, a minden helyzetet és ételt megmentő tejfölt elfelejtettem. de volt töpörtyű meg liszt is, karácsonyról félig rothadt élesztő. úgyhogy tepertőspogeccs!
az úgy volt, hogy anyám azt mondta a jó tepertőshöz: fél kiló liszt, 3 deka élesztő, 1 deci TEJFÖL, 2-3 evőkanál bor, 35 deka darált tepertő, 15 deka vaj, só. DE: tejföl nem volt, a vaj meg a kiflire való, úgyhogy...
az úgy volt, hogy pogeccset sütünk kipróbált recept alapján. de kémiai múltunk által vezérelve a tejfölt helyettesíteni kell. akkor lássuk csak, mi is a tejföl: savas (legalábbis savanyú), zsíros, tejes. úgyhogy tejföl híján a 3-5 kanál borból kicsivel több, a 15 deka vajból kicsivel több és a tejet meg nemcsak felfuttatáshoz vetjük a gombáknak elibe. vaj helyett (istenbocsássameg) margarin.
s a végeredmény: <3 bigláv.

borhoz, meg máshoz is isteny. ha apám holnap nem könnyezi meg, akkor... akkor... úgy lesz. ennyi! a pogeccs pogeccs. bonapötít!

bejgli újratöltve

évente felmerülő kérdés: mi legyen a bejgli száraz végeivel, nomeg azokkal a majdnem érintetlen, de kőkeménnyé szilárdult rudakkal, amelyeket az "úgysemleszelég" lelkiismeret süttetett velünk még plusszba?
tipp: a száraz bejglit vágjuk kockákra és egy megfelelő méretű tálban loccsintsuk meg nyakon tej-tejszín-vaníliáscukor-tojás keverékkel. olvasszunk kis vajat, azt is keverjük bele. mikor a tészta megszítta magát, mehet egy tűzálló tálban 200 fokos sütőbe. tadááá! majdnemguba.
ha félünk keverni a dióst meg a mákost (megjegyzem, feleslegesen), többet mosogatunk (megjegyzem, feleslegesen).
halál a maradékra! étvágy!

otthon, édes otthon

és ha itthon otthon van az ember, főz. mert főzni jó! másnak főzni szeretet - ergó: sokat főzz, hátha benéz valaki. ha nem, akkor is hasonló tempóban fogy.

a mai menü bableves: előző este beáztatod, másnap délután megtalálod: jééé! akkor bablevest akartam csinálni... fazékba víz, bele a bab, hűtős keresgélés után: répa, petrezselyem, hagyma, fokhagyma. sóz, egészborsoz, babérlevelez. lefed és rotyogtat. arányok tekintetében tessék kérdezni vagy elhinni, hogy "azt már látod"

a bableves mellé meg tejfölös lepény, illetve miután az ember tudatosítja, hogy a karácsonyi tejföl január negyedikén már tényleg ehetetlen, akkor rögtönöz. bedagasztja (60 deka liszt - jelen esetben a maradék 40 deka sima, 20 deka rétes - 3 deci tej, 1 élesztő, só), keleszti (nagyjából a duplájára vagy amíg türelme engedi). aztán kinyújtja és hideg vajat reszel rá egy rétegben (rohadtgyorsan, mert a vaj olvad és a vas reszelő is jó hővezető), sózza, borsozza. félbehajtja, megin egy kevés, aztán megin félbe és megin egy soron. a végin már szinte guriga. cca 5-6 centis darabokra vágja, pléhre helyezi. megkeni egész tojással, sózza, borsozza. 180 fokon túráztatja barnulásig. kísérletező kedvűek a második tepsinek szántat szórhatják őrölt köménnyel is - emésztésileg pozitív.

s miközben az újonnan vásárolt hullámos papagájok szerelmébe révül, el is készül az otthoni kaja.

neszeneked megdonálc!

éhség - az a bizonyos: sokadszorra...

s ha már ennyi az interpunkció (vagymiazisten?!), mondon is gyors a receptet. aszongyahogy, hozzávalók: éhség + amit a hűtő ád (isten éltessen a számomra névtelen feltalálót).
szóval. a mélyről (nevezzük: fagyról) kikapjuk a bagettet és 50 fokon 10 perc alatt látványpékségeket megszégyenlítővé varázsoljuk. közben épp megfő 4 tojás, amit merülőmixerrel, 2 háromszög ömlesztett sajttal, vajjal, némi lilahagymával, majonézzel, sóval, borssal tképp (értsd: tulajdonképpen) késszé elegyítünk (a baszunk eredetileg jobban tetszett, de azért ez mégiscsak egy gasztroblog).
szóval a pépet a bágétnek is nevezhető vastaghosszúkifli egyik oldalára, a tonhalkonzervet annak másik oldalára rendezzük. aztán falunk-falunk-falunk. pláné egy tanulós nap után.

ps: ez nem a legmélyebb pont, inkább találékony. csi? :S

3K

3K, azaz Kel, Karfiol, Krumpli. majdnem péntek-kompatibilis gyorsleves parasztpogeccsal. íme...
végy egy lábost (ami nem lábas), s tegyél oda vizet forrni (úgy kábé három liter? ja, asszem). egy közepes fej kel felét vágd csíkokra, a hűtőben talált maradék karfiolt szedd minirózsákra, ezt is dobd bele. aztán néhány szem krumplit pucolj meg és kis kockákra vágva költöztesd a 2K mellé. fokhagyma úgy négy gerezdnyi, néhány levél babér, egy hintésnyi majoránna. eddig még pénteki a lé, de az emberfia csőrit igencsak cseszi az a kevés füstölt, ami a frigóban dögöl. hát abból is kerül bele egy kevéske (szigorúan apró kockára vágva, hogy tagadhassuk, hogy húsos a leves pénteken). só és egész bors, persze. aztán forrás-forrás-forrás (lassan, ráérősen - ha reggel kilenckor teszed oda, vörösre izzított platnin, ha sietsz). s mivel elkap a pénteki savanyúleves-nosztalgia, így parasztpogácsát gyúrsz hozzá. eképpen: úgy fél kilónyi rétes liszt, 2 deci tejföl, kábé ugyanennyi zsír, 2 tojás és só. 2 perc alatt simára gyúr, kinyújt, romboidos díszrácsozás után 180 fokon pirosra süt. és eszi, eszi és eszi...

ps: éjjeli népviselet készítésben segédkezők nagyra értékelik.

amitahűtőad - sokadszorra...

tulajdonképp moslék

féltizenegyes éhségkommandó akcióban... amit találsz: egy kevés cornflakes (egy tálra már kevés), tej: sok. akkor tejbegríz? (merthogy dara mindig van otthon). najó, legyen. tudod mit, tegyük bele a maradék cornflakes-et is. télleg? persze!

tulajdonképp moslék, tulajdonképp laktató, tulajdonképp finom.

lehet még mélyebbre?

Leves-főzelék-kása (2. rész)

Húsos tálon gőzölgő aprólék, milliméternyi vékony tésztacsíkok, sárgán aranyló zsírkarikák, a vasárnapok elmaradhatatlan, megunhatatlan és kötelező tápláléka: a húsleves. Ahány ház, annyi szokás – összetételében, készítésében és ízében is ezerszínű palettát sorakoztat fel. A levesek levese. Felkészülést, időt, odafigyelést igényel. Összehoz, leültet, békít: testet és lelket. A friss menyecske legnagyobb próbája: megannyi titokban átsírt délután a férj „finom, de más, mint az anyámé“ kijelentése után... S egyszer csak kapoccsá válik. Élni ugyan lehet nélküle, de minek.

„Csak léféle volt hétféle” – jegyzi a népmese, utalva a régi magyar konyhák páratlanul gazdag felhozatalára a levesek terén. Készül hússal és anélkül, zöldségből és gyümölcsből, betéttel vagy nélküle, forrón és hidegen, csak úgy magában vagy pepével. Pénztárca és idény szerint hullik a vízbe az alapanyag, a fűszerek jóbarátja. S bár a húslevessel kezdtem, azért ezen túl is vannak nagy kedvencek. Egy tál lencse- vagy bableves frissen sült tejfölös lepénnyel? Akár minden héten. Vannak gyerekkort idéző nagy kedvencek: paradicsomleves, krumplileves, köményleves – igen, igen a jól ismert tojásbetéttel. Aztán ott a gulyásleves, a hétköznapok gyors harcosa. És az ünnepet idéző halászlé – mióta magam is főzöm, már értem  a háziasszonyt, miért nem hiányzik neki ez a fajta macera. Görbe esték után nincs is jobb egy tál káposztalevesnél, nem beszélve annak mesterfokáról: a disznóölések alkalmával, abálével főzött húsgombócos káposztáról, ami minden melegítéssel jobb és jobb. S ha már disznót vágtunk, ne feledkezzünk meg a kocsonyáról, ami ugyan nem leves, de mégiscsak „fazekas“. Ha nyár, akkor gyümölcsleves – habarva vagy tejszínnel, de csakis hidegen. Kár, hogy kikopóban vannak... És folytathatnánk a levesek sorát korhellyel, lebbenccsel, orjával, ciberével, becsinálttal. Se szeri, se száma. Ha valami igazán különlegesre vágynak, ajánlom figyelmükbe a Székelyföld, nemes egyszerűséggel csak „tárkonyosnak“ nevezett babból, aszalt szilvából, füstölt húsból tejfölös habarással készült levesét.

Fazék és lé kategóriában a főzelékek is joggal kérnek szót maguknak. A népi lelemény így csinál a „levesből laktatót.“ Krumpli, spenót, sóska, tök, bab, lencse, borsó, káposzta – rántva vagy habarva, feltéttel vagy anélkül. Ugye itt is akad kedvenc? S ha már „bekeményítettünk“ ne feledkezzünk meg a kásákról. Nem    sokan főzik őket, talán „cikinek“ tartják, de őszintén: kell néha több egy tál tejfölös krumplikásánál? Ha a gyerek „corn flakes”-függő (kukoricapehely), kóstoltassanak vele édes kukoricakását. Nyakamat rá, ízleni fog neki!

Önöknek melyik a kedvencük?

nevezd kroaszánnak és nyugodj békében

merthogy én nem tudok konyhásan franciául - meg amúgy se. viszont az alapelgondolás megszületett. persze, egy üveg boroska és egy kellemes baráti társaság, nameg egy fárasztó fonetikus tanulmányi nap kellett a dologhoz, hogy az emberfia ismét a liszt után nyúljon. íme!
70 deka liszt, 20 deka zsír, 2 tojás, 1 élesztő 5 deci langyos tej, 4 kanál cukor. gondolom, a módszer világos. a tészát sózzuk, mert a 4 kanál télleg túlzá, aki okosabb és józanabb egy tefölt nyugodtan dagasszon bele.
s ha már megkeltféle, akkor kinyújt és kétfélét gyúr.
áverzijó: egy paradicsom sűrítmény plussz az erkélyen talált néhány szál bazsalikom, némi eidammal (jaffásul: trappista) vegyítve - sóz, borsoz.
béverzijó: füstölt sajt, reszelt hideg vaj és natúr tökmag.
hogyanis? kétfelé választom a tésztát, az egyiket négyszögre nyújtom és megkenem majd hajtogatom  (persze a kenésből hagyok a másik kettőhöz is, ami egyenesen arányosan csökkenő - neszenekedegyetem!), a végén kroaszánra gyúrok, de nem sikerül: magyar vagyok, nem turista. az előbbi munkafolyamat mindkét esetre érvényes. ha averz vagyok, tojással kenem és szezámmal szórom, ha béverz, akkor tojásglanc után füstölt sajtot reszelek. mindkét esetben !szigorúan! sózom (a 4 kanál cukor az élesztő fölfuttatásához télleg sok - legközelebb okosabb leszek). 180 fok és pirulásig izgulás.

borhoz is meg máshoz is vagy csak úgy: tökély! élvezetet, fejatalok! majdnemfranciának lenni jó! :)

karfióle dö grínszmók

ez az a fajta recept, amit bár rögtönözni lehet és talán még érdemes is, de másodszorra az ember odafigyel.
pintek vót, tehát odafigyelős-húselhagyós nap. a frigóban karfiol csücsült, tehát az alapinspiráció már a reggeli: "holatejakávémba" gondolatnál megszületett.
elkészítés: végy 2 fej közepes nagyságú karfiolt, gőzöld föl őket sós víz fölött. miközben párolódnak (mert a karfijóle, bármennyire is fehér, sokáig párolódik, kérem), piríts saját zsíron sonkát kockázva, aztán a zsírján futtasd a hagymát (a pirított sonkát tedd félre, kell még). ha a hagyma üveges, dobj rá mirelit spenótot (úgy 30 dekát), nyomj rá két gerezd fokhagymát, sózd (ha muszáj... vigyázat: sunkasós!). nem kell agyonkotyvasztani - csak úgy nagyjából. mire ez kész, a karfióle is a megfelelő állapotba kerül, ilyen okon tűzálló tálba költöztethető. mikor a spenót kihűlt, beledobod a sonkapörcöket (lesz szalonnásabb is - nosés?!) és nyakonöntöd fél liter főzőtejszínnel - sózod, borsozod. elkavarsz benne négy egész tojás (hogy a sülés közben összeálljon) és nyakonöntöd véle a szomorkodó karfiólét. vastagon reszeled rá a sajtot és (ideális esetben) előmelegített sütőben készresütöd.

visszatérve az első mondathoz: utólagos megfigyelések! ad1: a karfiol genya, minden ízt képes a minimumra csökkenteni. mikor azt gondolnád, hogy a tejszínes öntet már épp eléggé ízés, dobd rá a dupláját - akkor lesz érezhető. ad2: sajtot nemcsak a tetejére érdemes, közé is ;)

ps: ha valaki azt kérdi: "mi ez? rakott brokkoli?", röhögj csöndben és mondd: jó étvágyat?

örkény egyperces, ebéd húszperces

újabb taggal bővült a "hogyan főzzünk semmiből rögtön ebédet" társulat. sajna a frigó felső része megint csak üresen tátong, úgyhogy marad a fagy. lám-lám: ugyan szép darab, fagyos húsok csücsülnek egymás mellett a fiókokban, de ebből rögtönebéd nem készülhet. van itt lefagyasztva húsleves - ettől valami laktatóbbra gondoltam. keresés folytatódik. óóó! a gondos nagymama! igen-igen, reszelt tök bekaprozva. szeretünknagyi!
a tököt úgy ahogy van fagyosan lábosba dobjuk, egy kis vizet öntünk alá, hogy a pára kiolvassza a tökcsíkokat; só, bors. mikor már felolvadt, megkeverjük, hadd puhuljon (nem tart soká, pár perc), aztán jöhetnek a végmozzanatok: tejfölt keverünk bele, egy kis őrölt paprika, két fokhagymát nyomunk bele, némi ömlesztett sajt (a beles fajtábul) és jöhet a botmixer: krémes, nincs rajta rántás, mégis sűrű, ergó laktató. megszórjuk apróra vágott sndilinggel, elzárjuk a tüzet, otthagyjuk.
biciklire pattanunk, elsuhanunk a boltba, gyöngyöző homlokkal kérünk 2-3 szál virslit, hazafele úton nem esszük meg nyersen, bármennyire is éhesek vagyunk, otthon felkarikázzuk és hirtelen megpörgetjük a teflonyon.

voalá!

kábé semmeddig se tart, kábé szinte ingyen van, kábé paleolit-kompatibilis. étvágy, dejákpénztárcák!

rizsa, ami jó

a mellékelt ábra ne tévesszen meg senkit: köztudottan útálom a rizst - így, hosszú úval. szerintem nem kompatibilis a csallóközi emberrel. gyerekkoromban anyám kakaóporral próbálta belénk tuszkolni és azóta is csak édesen fogyasztom. max rántott hús mellé sok szilvakompótlével. valószínű ez az oka annak, hogy csupán "fújott rizsa"-ként vagyok hajlandó önszántamból rizst készíteni. és ez magyarázza azt is, hogy mért a beköltözésnél vásárolt (2009. júliusa) rizs került fazékba tegnap.
ha nem értenék a fújott rizsát, akkor elárulom: jaffául rizsfelfújt avagy rizskoch. biztosan létezik más elnevezése is a csemegének, de ha nem bíznának az én receptemben, az említett címszavakat gúglizzák.
ahogy én készítettem: 30 deka rizst 1 liter tejben megfőzünk, majd hagyjuk kihűlni. 5 tojást szétválasztunk, sárgáját 5 deka vajjal és 5 kanál kristálycukorral habosra keverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. a kihűlt rizs-tej masszába dolgozzuk a sárgát, egy kanál fehérjével fellazítjuk, majd a maradék fehérjét beleforgatjuk. kivajazott, kiprézlizett (értsd: zsemlyemorzsa) tepsibe tesszük és 180 fokon úgy 3/4 óra alatt aranyszínűre sütjük.
aki szereti (és az nem én vagyok), turbózhatja a tésztát mazsolyával (na ezért nem szerettem az iskolai konyhás verziót). hallottam már "beledobálom a kompótot" és "fehérjét sütök rá" verziókat is. higgyék el, fölösleges. tálalni kockára vágva illik, porcukorral megszórva, gyümölcskompóttal.
rizs, én (majdnem csak) így szeretlek!