2016. február 16.

"and the oscar goes to..."

filippínó-ország, 2. nap


#morgenka és indul a nap

a céges dolgokkal nem fárasztanék senkit. eléggé lefárasztott engem is.
mikor beköpték, hogy este 7-től egy díjkiosztó ceremóniára vagyunk hivatalosak, akkor jött a "na, jó! hogy szó ne érje a ház elejét..." és hasonló gondolatok. az egyik helyi kolléga még viccesen megjegyezte, hogy lennék-e zsűritag. mondom, hápeee! akkor még azt hittem viccel...
becsorogtunk az esemény helyszínére és mondom, azért vécére csak elmegyek, hátha tényleg a "zöld asztalnál" kell helyet foglalni. balra egy szoknyás piktogram, jobbra egy szoknyátlan. megyek be, odabent meglepően férfias nő parókában. kimegyek, megnézem még egyszer. tényleg ez a férfi.
a piszoárok körül forr a levegő, férfiak húznak szoknyát, dobnak mékapot és örömtől düledező szemekkel vigyorognak a tükörbe majd egymásra. azannyát!
már-már leültem volna az előadóteremben, amikor szólnak, hogy "pítör"... kezemben az értékelőlap, ott lesz a helyed. lip-synch a versenyszám (nálunk ez tátika címen futott be valamikor a kilencvenes években). jó, rendben.
a díjátadó elkezdődik. üvölt a zene, a színpad üres, a rivalda bekapcsol és a terem végén egy nőnek öltözött férfi előadó "lipszinkel" keményen.


"váddá...?!"

aztán rájövök, hogy hol is vagyok, előjönnek az összefüggések, a magányos menedzserek motivációja az ázsiai szigetek meglátogatására. minden világos. nincs kérdés, zsűrizés van.
hat fellépő. két csoportos (spice girls, backstreet boys - ők lányok), a többi pedig travishowkat megszégyenítő dívareptetés. újabb megvilágosodás: egyetlen férfi vagyok a zsűriben, fehérbőrű, európai, szőke... az agyamban peregnek a zsolozsmák, kopik a rózsafüzér: ne, tina, ne az én ölembe, légyszi, légyszi, légyszi! megúszom. a spice girls nagyot alakít, 96%-al viszi a pálmát, üdvrivalgás, megérdemelten.

vacsorára a helyi "kisbótba" veszek valamit, amit nem tudom, hogy mi, csak jól néz ki. a tábla azt írja "shrimp" - szóval rák. az volt. csilis olajjal és szójaszósszal egész ehető.


éjjel kettőig meló ("i love my job") és ágy... reggel gyomorkorgásra kelni, kialvatlanul: #priceless
a kolleginával együtt robogunk a melóba. kérdem, reggeliztél? nem, úgyhogy enne. mit, drága? mekit! nem osztozom. filippínő mcreggeli.


mit rejt a fehér zacsi? ázsiát látogatók és angolul tudók előnyben. a többieknek mutatom:


ladies and gentlemen! rizsa. ez itt ázsia.

csókjaim! este vagy holnap jelentkezem. puszicsokooor!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése