üdvözlet az ígéret földjéről! először is bocsánat, hogy nem jelentkeztem érdemben, de a hotőlyben (ami azon kívül, hogy a poklok _szában van) nem ment az internet tegnap óta...
szóval, röviden-tömören: az utat ismét sikerült lebecsülnöm. ugyanis végeredményben 20 órát voltam szárazföldön és levegőben, mire vízszintbe helyeztem magam - illetve, helyeztem volna, ha nem lettem volna olyan éhes, hogy kikönyörögjek bármit, csakhogy valamit ehessek. és itt jön az, hogy miért nem mindegy, hol van a szálloda.
igaz, hogy raleigh a "központ", de a research triangle park, ahol az ibm székel, az annak nagyon is külvárosában van. és mivel a research parkba csak biznic miatt járnak az ember, a hotelek "hegyek között, völgyek között, fás rengedetek közepén" bújnak meg. szóval innét, kb 20 perc sétára van az első olyan egység, ahol kajához juthat az ember. fincsiii, főleg, ha már jópár órája nem zabát semmit.
úgyhogy tegnap éjjel a recepciós csajszinál kikönyörgtem egy fuvart a legközelebbi szupermárketbe, ami csodák-csodájára: walmart :D gondolom, mindenki ismeri a fészbúk ezen szekcióját azokról az indivíduumokról, akik ezt a hírhedt láncot látogatják. hozzájuk ugyan nem volt szerencsém, nagyjából csak színesbőrű és szélescsípőjű afroamerikaik és szintén színesbőrű és pókhasú indiaiak voltak ott éjfél előtt pár perccel. ami eszembe juttatta indiát és azt a millió érzést, amitől azóta is zeng mindenki feje, szóval ezt a témát most hanyagolnám.
viszont! ha minden üzletlánc így néz ki ideát, érthető, hogy miért elhízottak az emberek. az, hogy minden előrecsomagolt és "family pack" méretben kerül az asztalra, még hagyjám, de hogy hogyan és miért kerül a gépsonkába cukor és méz, azt nem értettem. blokk-sajtból nem nagy a választék, a szeleteltet meg perszehogy hamburgerbe tervezték. csodálatos muffinok és cookiek meg cake-ek mosolyognak az emberre a szivárvány minden színének glazúrjában, de ellenáltam. íme:
szóval, röviden-tömören: az utat ismét sikerült lebecsülnöm. ugyanis végeredményben 20 órát voltam szárazföldön és levegőben, mire vízszintbe helyeztem magam - illetve, helyeztem volna, ha nem lettem volna olyan éhes, hogy kikönyörögjek bármit, csakhogy valamit ehessek. és itt jön az, hogy miért nem mindegy, hol van a szálloda.
igaz, hogy raleigh a "központ", de a research triangle park, ahol az ibm székel, az annak nagyon is külvárosában van. és mivel a research parkba csak biznic miatt járnak az ember, a hotelek "hegyek között, völgyek között, fás rengedetek közepén" bújnak meg. szóval innét, kb 20 perc sétára van az első olyan egység, ahol kajához juthat az ember. fincsiii, főleg, ha már jópár órája nem zabát semmit.
úgyhogy tegnap éjjel a recepciós csajszinál kikönyörgtem egy fuvart a legközelebbi szupermárketbe, ami csodák-csodájára: walmart :D gondolom, mindenki ismeri a fészbúk ezen szekcióját azokról az indivíduumokról, akik ezt a hírhedt láncot látogatják. hozzájuk ugyan nem volt szerencsém, nagyjából csak színesbőrű és szélescsípőjű afroamerikaik és szintén színesbőrű és pókhasú indiaiak voltak ott éjfél előtt pár perccel. ami eszembe juttatta indiát és azt a millió érzést, amitől azóta is zeng mindenki feje, szóval ezt a témát most hanyagolnám.
viszont! ha minden üzletlánc így néz ki ideát, érthető, hogy miért elhízottak az emberek. az, hogy minden előrecsomagolt és "family pack" méretben kerül az asztalra, még hagyjám, de hogy hogyan és miért kerül a gépsonkába cukor és méz, azt nem értettem. blokk-sajtból nem nagy a választék, a szeleteltet meg perszehogy hamburgerbe tervezték. csodálatos muffinok és cookiek meg cake-ek mosolyognak az emberre a szivárvány minden színének glazúrjában, de ellenáltam. íme:
igen, tudom, hogy amcsiban pizza meg hamburger meg így, de asszem abból fog kellenem nyelni még eleget. szóval ha nem muszáj, nem szarom el három hét "munkáját". szerintem a mai vacsora úgyis bejuttat 2-3000 kalóriát. ba dumm tsss!
és ha már kajánál tartunk: a british airways menüje sokkal ízletesebb és mindenképp reálisabb porció, mint amit az austrian airlines kínál. a bor mindkét légitársaságnál kiváló. igaz, a harmadik rendelésnél az osztrák bige kérdő szemei ezt sugallták: "nem lesz ez Önnek sok", az enyém meg azt: "cica, nem ismersz te engem". amúgy a tegnap esti borocska, aminek címkéje is beszédes, kaliforniából való, "ócó" és nagyonis iható. fáradtságomat mutatja, hogy 3 deci se fogyott el belőle.
és ha már említettem a zabát, akkor a washingtoni reptéren potom 12 dollárért ehet az emberfia salátát. amúgy jól nézett ki... (nem, nem érte meg az árát).
a hotőly elfogadható. öreganyám szívrohamot kapna: nagyon szeretik ideát a kéket (a mama nagyonnem). a wc tomésdzserisen húzható le és a stekker is más (amire nem készültem fel, így a walmartban azt is beszereztem egyet. mostmár tényleg bárhová küldhetnek, mert "internesönel" és a mellettem válogató indiai csajnak is javasoltam, hogy csak bátra válassza, nem lesz vele gondja - namaste! mondta ő én meg billegettem egyet a fejemen. ideske, hogy örült).
az íróasztal fiókjában ezt találod:
az íróasztal fiókjában ezt találod:
a liftes szervízes nénivel meg szerintem nagyon kicseszerintettek az ősei:
ezen kívül elmondanám, hogy még mindig nem nagy poén egyedül utazni húsz órát és amerikai koros házaspárokkal sem volt kedvem csacsogni, szóval ez volt az én nyári remetei vezeklésem. az úton elolvastam egy előadási technikákkal foglalkozó könyvet, amit szépen ki is jegyzeteltem, ahogy illik. még mindig tartom azt a nézetet, hogy saját korodbelivel nagyobb buli a szolgálati út. az anyámkorabeli linda amúgy nagyon jó fej, reggel 9től este hatig beszélgetni nem kis dolog. de 18.30-kor már vacsizni kell, mert ő korán fekszik és minden este úszik. tádááá!
holegymocskoskocsma?! bárpult, mogyoró, sör, füst, kislány a sarokban egy szál gitárral? vagy az new york?! :/
mindenkinek nyugadalmas jóccakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése