abból a bizonyosból egy érzelmibe... nade, ne szaladjunk ennyire előre!
megint megvolt. megint más volt, mint az előző, de van, ami összeköt. erzsiék vendégszeretete és az ismerős arcok, a magdikánál átzabált délutánok, a patakpart és a gólyás hajnalok. ebből idén is jutott bőven. amiből, sajnos, egyre inkább bővelkedik a völgy, a vasaltinges skacokon lógó plázacicákból, akik az istenér nem felejtenék el, hogy kenyérlángossal szelfizzenek, hogy eperborból kérjenek fröccsöt, mert az biztos olyan, mint a koktél, aztán meg "fúúúj, ez miafasz!?" felkiáltással tegyenek tanúbizonyságot páratlan intelligenciájukról.
nekem a völgy a kapcsolatokról szól, az átmulatott koradélutánokról és az átbeszélgetett hajnalokról. koncertre idén is csak egyszer váltottam jegyet és annácska hozta, amit elvártam tőle. szó szerint a magasba emelkedtem. még egy tingli-tangli volt a pakliban: a "szennának" keresztelt hangképző, aki sajnos 4-5 szám után valóban unalmasnak bizonyult. pedig akkor már nem üvöltötték a bluespot előtt, hogy "húzóggyááá leee!".
gasztrofronton a következők villannak vissza meglepő fényességgel:
és akkor el is jutottunk a minden fesztiválról visszazengő szlogenhez: egyre kommerszebb. ez sajna a völgyre ugyanúgy igaz. katlantónit már rég nem jellemzem (és nem a kajája minőségét kifogásolom), de hogy még a 10 napra előkelő konyhává dekorált pitvar is ezreket akar keresni egy ebéden, az azért már no!
a portékákra csuklóból kerülnek turulok meg szittya-szépségek, nem baj, ha akkor még az a bizonyos alapanyag sem létezett, amire most díszítményként került, majd azt mondjuk rá: dizájn. úgyis megveszik. és meg is veszik. a keramikusok a győri kirakodóvásárhoz képest duplaáron adják a cserpet és napi egyszer legalább hazamennek utánpótlásért. ja, hogy nem az övék? azt a pesti honnan tudná? (tisztelet a kivételnek)
turulpörköltön nőtt kopasz és nem kopasz motorosokból is hord erre a szél jópár szakajtóval, akiken természetesen ott fityeg - minél kidolgozottabb díszítménnyel - a rántotthús (értsd nagy-magyarország) és a fehér karácsony többszörös képzavart szül.
mindezek ellenére - vagy éppen ezért - gyuláék hűsölője mindezt feledteti és kitérhet az ember értelmes témákra. nemtől, kortól függetlenül koccint határon inneni és túli. s valahogy mindenki megegyezik abban, hogy a völgyben ez a legjobb: az odafigyelés.
az, meg hogy melyik nem melyik nemre hogyan próbál odafigyelni és mindez mennyire (nem) sikerül neki, legyen egy másik tanulsága a völgynek. egy biztos, dédapáink nem hazudtak: "fasz feláll, ész megáll" (ennek feminim párját meg mindenki fogalmazza meg maga. a szabály változatlan.)
megint megvolt. megint más volt, mint az előző, de van, ami összeköt. erzsiék vendégszeretete és az ismerős arcok, a magdikánál átzabált délutánok, a patakpart és a gólyás hajnalok. ebből idén is jutott bőven. amiből, sajnos, egyre inkább bővelkedik a völgy, a vasaltinges skacokon lógó plázacicákból, akik az istenér nem felejtenék el, hogy kenyérlángossal szelfizzenek, hogy eperborból kérjenek fröccsöt, mert az biztos olyan, mint a koktél, aztán meg "fúúúj, ez miafasz!?" felkiáltással tegyenek tanúbizonyságot páratlan intelligenciájukról.
nekem a völgy a kapcsolatokról szól, az átmulatott koradélutánokról és az átbeszélgetett hajnalokról. koncertre idén is csak egyszer váltottam jegyet és annácska hozta, amit elvártam tőle. szó szerint a magasba emelkedtem. még egy tingli-tangli volt a pakliban: a "szennának" keresztelt hangképző, aki sajnos 4-5 szám után valóban unalmasnak bizonyult. pedig akkor már nem üvöltötték a bluespot előtt, hogy "húzóggyááá leee!".
gasztrofronton a következők villannak vissza meglepő fényességgel:
- kovászos uborka krémleves - igen, tényleg az. végy egy üvegnyi kovászos uborkát és ha nem tudod eladni, mert a húst úgyse veszi senki dörögdön (drága), akkor trancsírozd össze és öntsd fel tejszínnel. meglepően emészthető élmény. egy szelet spékelt, paprikás párolt karajjal még a kísérletező kedvét vesztett fogyasztó is kiűríti (az egyébként papír! dícséret érte!) poharat
- másik társa a diós vajkrém - ezt sem a bőség szülte. végy egy natúr vajkrémet, keverj hozzá egy maréknyi pirított diót, 2 ömlesztett sajtot (azt a bélbe töltöttet), meg némi fokhagymát. ezt bátran kitehetjük a legfinnyább vendég elé is. ha van benne dió, úgyis azt fogja hinni, hogy marhaexkluzívezkérem, oszt lóf...t
- betyárfogó leves - ez egy valódi háziasszony, valódi kékabroszán került tálalásra. tulajdonképp (az ő értelmezésükben) nem több, mint gombával és szalonnával felturbózott zöldséges gulyásleves. isteni volt. az ára meg rohadtul nem. mindez nyóccázér? holéltekti?!
és akkor el is jutottunk a minden fesztiválról visszazengő szlogenhez: egyre kommerszebb. ez sajna a völgyre ugyanúgy igaz. katlantónit már rég nem jellemzem (és nem a kajája minőségét kifogásolom), de hogy még a 10 napra előkelő konyhává dekorált pitvar is ezreket akar keresni egy ebéden, az azért már no!
a portékákra csuklóból kerülnek turulok meg szittya-szépségek, nem baj, ha akkor még az a bizonyos alapanyag sem létezett, amire most díszítményként került, majd azt mondjuk rá: dizájn. úgyis megveszik. és meg is veszik. a keramikusok a győri kirakodóvásárhoz képest duplaáron adják a cserpet és napi egyszer legalább hazamennek utánpótlásért. ja, hogy nem az övék? azt a pesti honnan tudná? (tisztelet a kivételnek)
turulpörköltön nőtt kopasz és nem kopasz motorosokból is hord erre a szél jópár szakajtóval, akiken természetesen ott fityeg - minél kidolgozottabb díszítménnyel - a rántotthús (értsd nagy-magyarország) és a fehér karácsony többszörös képzavart szül.
mindezek ellenére - vagy éppen ezért - gyuláék hűsölője mindezt feledteti és kitérhet az ember értelmes témákra. nemtől, kortól függetlenül koccint határon inneni és túli. s valahogy mindenki megegyezik abban, hogy a völgyben ez a legjobb: az odafigyelés.
az, meg hogy melyik nem melyik nemre hogyan próbál odafigyelni és mindez mennyire (nem) sikerül neki, legyen egy másik tanulsága a völgynek. egy biztos, dédapáink nem hazudtak: "fasz feláll, ész megáll" (ennek feminim párját meg mindenki fogalmazza meg maga. a szabály változatlan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése