és lé alatt nem elsősorban pénzt értek. hanem vizet. igen, azt a bizonyos átlátszó folyadékot, amit mi eszméletlen pocsékolunk és locsolunk szét mindenfele. merthogy ideát az ivóvíz nem iható. reggel, csipás szemmel, mikor nyomnád a fogkeféd a csap alá, akkor jössz rá, hogy helóóó, fosni fogsz, ha nem figyelsz. úgyhogy nagy kincs az ivóvíz, gyerekek, nagy kincs.
ps: mivel kínában parasztság borostásnak lenni, így tegnap x év után csontsimára borotváltam a pofám. minden látható másodlagos nemi jellegemnek oda.
ps2: a helyiek tényleg megbámulják a szőkéket... fényképet viszont még nem kértek. lehet, féltek, hogy lány vagyok? :D
ps: mivel kínában parasztság borostásnak lenni, így tegnap x év után csontsimára borotváltam a pofám. minden látható másodlagos nemi jellegemnek oda.ps2: a helyiek tényleg megbámulják a szőkéket... fényképet viszont még nem kértek. lehet, féltek, hogy lány vagyok? :D
a reggelik imádnivalók, ahogy az emberek is. de komolyan. hihetetlen... biztos kurva jól keresnek, hogy ennyit képesek vigyorogni és ha nem értenek egy szót se abból, amit mondasz, akkor is a legnagyobb előszeretettel próbálnak kínaiul útba igazítani. ideskék! :)
- meló -
a víz szentélyét tömjénezve, délután beszerzőturnéra indultunk. iris szerint nem szabad annyit gesztikulálni, szerintem meg engem értett meg eddig még mindenki. találtunk egy kisbótot, beszarsz. perszehogy mindenre csak kínaiul van ráírva, hogy mi az (egy kivétellel: springles), az üdítő részlegen csak a dizájn mutatja, hogy az, amit nézel: sprite, cola vagy fanta. de mivel egyiket se fogyasztok és egyikkel se szeretnék fogat mosni, így a sok kínai feliratos víz közül próbáltam válogatni. nyomkodtam én az üveget, de mind puha volt (este megtudtam, hogy itt nincs szénsavas víz és az ásványvizek is mentesek). azt sajnos nem tudtam meg, hogy melyik alkalmas európai fogyasztásra (azóta beképzeltem magamnak egy "szeles időszakot" és be is vonzottam).
tankolás után egy kis utcai séta és paulo (a brazil kolléga) által ösztönözve: utcai kaja. (ez volt az, amitől minden útmutató féltve óvott és ez volt az, amit soha, de soha ne). ISTENI! az első csak jól nézett ki és jó volt az illata, hát megkóstoltuk. hosszú húsrostok kicsit megpirítva. paulo szerint kacsa, mondom ez hal. otthon megnéztem: tintahal-lábak. kicsit édes, kicsit sós. marhajó! egy másik ablaknál meg egy öntöttvas tepsiben félgömb alakú lukak. a nénnye kiolajozza, aztán egy pumpás tölcsérből palacsintaszerű tésztát nyomkod beléjük. a hűtőből elővesz valami apróravágott lilát. kérdezem magamban: lilahagyma? nem, polipláb vagy megintcsak tintahal. azokból szór egy kicsit minden goló közepibe, aztán megszórja apróra vágott káposztával (az apróra metéléshez nagyon értenek ideát). majd hagyja, hogy egy kicsit süljön. elfordítja 90 fokot, majd feltölti a hiányzó részt, aztán megint fordít rajta. tádááá! kész a helyi mócártkúgl. mondom irisnak meg paulónak, próbáljuk mán ki! attyááám! csudijó! még most is csorog a nyálam. wasabi-szósszal tálalják, fölbököd kis hurkapálcára és paff! holnapiiis! <3
kaja után starbucks - nem, nem én könyörögtem érte, de bevallom, jólesett a "rendes" kávé.
- meló -
nyolckor vacsora egy olasz-francia-spanyol étteremben (mábocsánat, de ezeknek baszik! ha már itt vagyunk, mi a kukiér nem eszünk thájt, kóreait, kínait, japánt, indiait, bármit, ami sárgább, mint egy európai?!). mindegy. benyomtam a padlizsánkrémet (a taiwani kolléga sose hallott a padlizsánról), aztán a lasagnet (az amcsi néni szerint az USA-ban szeletelt hús van a közepén - nem kommentálnám) és a creme brulee (na ez az egy, amit nem ettem még, de akárhogy is hívjuk, csak egy jobbfajta vaníliás puding égetett cukormázzal). mindezt potom 300 RMB-ért (35 ojrócska). összehasonlításképp: a nénnye 6 darab tintahal-kúgelt 6 RMB-ért adott.
kicsit meg is éheztem :o azt a kinai kötbulárt meg is próbálnám :o
VálaszTörlés