tisztelet, szeretet. vagy ahogy itt mondanák: ní haó! (gondolom, azt már említettem, hogy minden magánhangzónak négy kiejtési módja van... meg biztos arról is hallottatok, hogy 5000 írásjelet illik megtanulni, hogy el tudj olvasni egy újságot... és ha még ez is menne, a kínai kifejezésmód nem olyan, mint a miénk, hanem metaforikus - sosem konkrét, mindig átvitt). margóra: ha lehet hinni a translatenek (és ebben az esetben sajnos hinnék neki), akkor a pétert így írják: 彼得 és úgy ejtik, hogy bǐde,
tegnap éjjel még mindig éreztem az időeltolódást, úgyhogy éjjel 2 óra volt, hogy ágyba cammogtam. ami ugye nem szokatlan nálam, viszont egy hotelszobán azért mégiscsak máshogy alszik az ember.
reggeli 8-kor már majdnem fullos összetételben: campbell (skót), iris (amcsi), pauló (brazil), david (taiwan) és suhwe (szingapúr). utóbbiról napközben kiderült, hogy csupán 62 éves, s mivel úgy gondolta, hogy van még mit adnia a világnak, ezért visszautasította a nyugdíjazást és élete harmadik trimeszterében szeretne csak olyan dolgokkal foglalkozni, amik leginkább őt érdeklik. befosinel! adná az ég, hogy 62 évesen így gondolkozzak és képes is legyek arra, amit el szeretnék érni.
a reggelinél az az érzésem volt, hogy kb barlangbögyörőpusztán nevelekedtem: a világ minden tájáról érkező kollégák a lehető legtermészetesebben kezelték, hogy a reggeli büfé helyi ételkínálatából tökéletesen és ízlésüknek megfelelően válogassanak. én egyelőre maradtam a tükörtojás-szalonna-saláta és gyümölcs kombónál, amihez csupán 2 liter kávéra volt szükségem, hogy azt érezzem, biztosan nem fog oldalt kicsordulni a nyálam az álmosságtól.
mint a helyi taxisofőrtől kiderült, dalian nem 7.5 milliós város. a hivatalosan 6 millió körüli helyit további 3 millió itt dolgozó szaporítja. szóval már magyarországi méretekben gondolkodhatunk kína észak-keleti skanzenjáról. ezt tűnik alátámasztani az a tény is, hogy taxival a 23 km-re lévő (és még mindig csak a város határán fekvő) IBM irodát röpke 60 perc alatt értük el csúcsidőn kívül. kívánhat az ember ennél többet? pláne olyan kilátások mellett, hogy a tréningek 9.15-től kezdődnek majd minden nap és 8-tól 9-ig nem érdemes taxiba szállni.
a taxik kékek és büdösek: http://www.uutrip.net/Editor/uploadfile/20081126152023153.jpg
útközben az 50 emeletes panelházak ugyanolyan megszokottak, mint nálunk a diófák a 63-as szélén és a kínaiak előszeretettel öltöztetnek mindent fénykígyóba, virágba, fehérre retusált kínaiakat ábrázoló reklámfelületekbe. mindegy az, csak csilli meg villi meg kicsit nyugati legyen. kontrasztként elárulnám, hogy minden virágnak, színnek, formának, fának, zöldségnek és gyümölcsnek külön szimbolikája van. a francnak ezeknek európa?
az iroda külsőre nem sokban hasonlít bármely más ibm irodától: szürke és modern. viszont ha valaki azt mondja az európai központokra, hogy olyan fiatalok benne az emberek, mint egy egyetemi campuson, annak ajánlanám figyelmébe a 14-16 éves arcú jermekeket, akik az épületekhez hasonlatosan bármit magukra aggatnak, csak európaibbak legyenek (a lányoknak árulom el, minden ízlés nélkül. lehet jönni divatdiktátornak).
a céges dolgokkal (ami számomra eszméletlen tanulságos, ugyanakkor önbizalomerősítő volt), nem untatnék senkit. viszont az ebéd!!! valami pazar: egy szecsuáni konyhát kínáló étteremben ültünk körasztalnál pörgethető tálcával (hogymáshogy). bakker, hogy ezek miket főznek! isteni
ja, margóra annyit, hogy minden régiónak megvan a maga hagyományos konyhája. a szecsuáni nem ez a régió, viszont arról híres, hogy extra fűszeres és csípős - szerintem inkább magyaros :)
szóval, mondanám a menüt: paradicsomleves szójababbal meg valami beazonosíthatatlan izével, ami marhafinom volt (ki kell derítenem), aztán egy tálban (merthogy nincs indivindi tálalás, mindenki szed mindenből olyan sorrendben, ahogy akar és úgy eszi, ahogy akarja). szóval egy tálban: valami nagy dög garnélarákszerűk (finomak, de macerás kibontani őket), tésztagolók (azzal az említett fűszerrel, amit mindenben érezni), csilli, hosszúszárú (20 centis :D ) és vékony (de nem kicsi) gombákkal, amik össze vannak csomózva, hogy könnyebb legyen pálcikával enni, poliplábakkal meg mindenféle zölddel és fokhagymával. cipösz, de nagyjából, mint egy tengerparti gulyás. aztán volt még zsengeborsó fokhagymával, spárga darált hússal, rántott garnéla zellerágyon. marhasokzaba nagyon ócóér <3 asszem, szeretni fogom a konyhájukat ;) majd szerzek recepteket és ha otthon összeborulkozunk, zabálunk egy ittenit is ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése