hátakkor mondanám, ami kimaradt... nagyvonalakban.
ugyebár az elmúlt hét nattyon melósra sikeredett, úgyhogy az éjszakai műszakos napok nem hoztak semmi említésre méltót, a melóval meg nem untatnék senkit. annyi bizonyos, hogy tanulságos volt és szakmailag sokat jelentett.
ami az irodán kívül történt:
csütörtökön - amikor már a taxiban simán bealudtam volna - végre eljutottunk vacsorázni. és hallgatva a szálloda concierge-nek tanácsára, ezúttal japánt zabbantottunk. arra a mai napig nem jöttem rá, hogyan lehet megkülönböztetni a kóreai, kínai és japán kaját (ha a sushit leszámítjuk), viszont a szigetországban valamit nagyon tudnak és azok a következők:
van itt minden, mi szem-szájnak ingere. és ami a legjobb, a japánok is egymás tányérjából táplálkoznak - magyarul: megosztják a kaját. a fáradtságtól a szokásosnál is nagyobb harcot folytattam a pálcikákkal és a halnál nagyjából föl is adtam a harcot. ő volna az...
a felső réteg olyan volt, amilyen. nagyjából mint egy otthoni füstölt makréla, viszont a közepénél megszólalt bennem valami európai: "miaszar ez a vörös a közepin?" kolléganő: "halikra" én: "szereted, mert ha nem, akkor ez kuka"... megette. keserű volt meg savanyú, okádság.
viszont, ami majdnem otthont jelentetett, az ő lenne:
rántott hús (disznaj). igaz, szójaszósszal meg valami citromos salátával, de adabszurdum nem rossz. téllegessen nem. otthon is érdemes kipróbálni. róla meg már ne is beszéljünk. egy kis marhahús (a marhához nagyon értenek ideát, a csirkéhez nagyonnem):
a taxiszolgálat isteni dalianban (és mostanra kiderült, hogy csengduban is), viszont ha nem beszéli az emberfia a nyelvet, úgy átverik, mint annak a rendje. hálisten, nekünk itt van a szngapúri kollegina, úgyhogy rendben hazaértünk innét is. nagyalvás és másnap az uccsó tanítási nap.
---
a pintek (május 23.) megintcsak melós volt és hasonlóképp tanulságos, mint az előző napok. a résztvevők elégedettsége 100%-os, az én batriaim majdnemnullán, de megérte. este meg ugye gúdbájparti. mondanám a sorrendet: vacsora egy hagyományos kínai étteremben egy korántsem hagyományos helyen (egy hipperhatalmas és hippergiccses bevásárlóközpontban). viszont a zaba magáért beszélt. a csirkén túl, amihez megintcsak nagyon nem értenek, az a béka. otthon ugye van békacomb és meglepően finom. na itt valami hízlalt varangyot vághatnak 100 részre: hájjal, csonttal (a csirkét is általában így tálalják) és azt főzik nagyjából ehetetlen konzisztenciájúvá. őt leszámítva: megérte. fotodokumentáció erről az estéről nem született. örültem, hogy a pálcika megmaradt a mancsomban...
búcsúeste lévén, irány a második felvonás: KTV (kéjtíví - értsd: karaoke) és táncos szórakozóhely :) úgy nagyjából nem tudom meddig (reggel 4-re tippelnék). bábumm!!! a belvárosban szórakozni korántsem olcsóbb, mint nálunk, de megéri. további részletek otthon...
az ébredés (várhatóan) halálfájdalmas, de mint az ideúton is, most is segített félvállról kezelni a repülést dalianból csengduba. amivel nem számoltam és nagyjából 3 perces fázisokban mondatta velem a miatyánkot, a tény, hogy végig turbulenciákban leledzett a gép. vúhú!
ilyenekben lakik a külvárosi daliani:
kukas a légitársaság jele:
azé a légitársaságé, aki minden külföldire figyel (iris és én voltunk az egyetlen "nyugatiak" a gépen). a képen látható felirat figyelmezet - valószínű arra, hogy maradj bekötözve, mert megdádál a kapitány
ja, és ha kisrepülővel utaznátok, ne üljetek a motor mellett. téllegne...
a teljes repülési idő cca 4 óra volt, viszont útközben egyszer leszállt a gép (hogy minek, azt nem tudom, mert csak kitereltek a gépről, vigyük a cuccunk, belefért egy cigi meg egy pisi és már mehettünk is vissza ugyanarra az ülésre). apropó cigi, a kínaiak iggen tudnak fordítani (angolul beszélők mosolygás terén előnyben, a többieknek: "a dohányzás okoz egy rák")
ahogy feljebb említettem, csengduban sincs ok panaszra, ha az emberfia taxizna. itt is sok a fekete taxis, úgyhogy érdemes a hivatalos taxikat választani, ha nem akarunk ráfizetni. csak pár száz várakozott a leszállókra...
amihez a kínaiak nagyon értenek (a főzésen kívül), az az építkezés. minden sarkon egy tömbház épül ezer formában, ezernyi meglepő megoldással. íme egy:
és ami nem volt dalianban, itt meg nagyonmenő, azok a motorkák. ő is használ egyet... és azért bámul oly nagyon, mert az afro-amerikai hölgy és a szőke-fehér ficsúr együtt integetnek neki az ablakon...
a szálloda jóval "egyszerűbb", mint a daliani volt, de van ágy, fürdő és íróasztal. ami nagy előny, hogy a nyüzsi kellős közepén van. úgyhogy áldásom rá. ami nagyon nem okés, hogy két nyugdíjaskorú nénivel vagyok egy 12 milliós város lüktetésében. türelmi próba: in-dul!
amit este letudtunk: egy kis zaba a helyi "foodcourt"-ban, ami egy régi kínai utcácskát mintáz. íme:
középütt egy hagyományos kínai attrakció, az arcot váltó ember tánca. igen, ez csak a háta :D a többit majd szóban - elvégre már csak két hét és fröcsikézünk <3
és akkor jöjjön a megunhatatlan zaba. a bal oldalon padlizsán (ezt is nagyon tudják), a jobb oldalon gyesznóhusi (ezt is).
és ilyen kibliben jön a rizsa. perszehogy ragad, különben nem tudnád megenni pálcikával.
ami nagyon tradicionális és nagyon kínai, de dalianban nagyon rosszul csinálják, az egy darálthússal és zöldséggel töltött kelt gombóc szerű izé, amit ilyen hasíott kosárkákban főznek pára fölött (a kínaiaknak nincs sütője: vagy főznek vagy gőzölnek).
vót ilyen ződ is, ami nem volt rossz, de kb. ha otthon bárhol letépnénk bármit az út szélén, az ilyen lenne meggőzölve. állítólag minden szegény ember ezt eszi. megértem, hogy a gazdagok miért mást...
és hogy dícsérettel záruljék a nap, ami a kínaiaknak nagyon van, az a türelem. a képen olvasztott cukorból fújt állatkák láthatóak a kínai horoszkóp teljes skálájában.
zaba után nagycsicsi, mert másnap (azaz ma) pandarezervátum és egy csing dinasztia-beli utcácska. úgyhogy máris küldöm a mai beszámolót.
puszikák!
ps: amit soha, ismétlem SOHA nem fogok megszokni, az az állandó köpödés. férfiak és nők, ahol rájuk jön. okádás. ha nem említettem volna, a kínai tradicionális medicína része. szarokrá! akkor is undorító!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése