Húsos tálon gőzölgő
aprólék, milliméternyi vékony tésztacsíkok, sárgán aranyló zsírkarikák, a
vasárnapok elmaradhatatlan, megunhatatlan és kötelező tápláléka: a húsleves. Ahány
ház, annyi szokás – összetételében, készítésében és ízében is ezerszínű
palettát sorakoztat fel. A levesek levese. Felkészülést, időt, odafigyelést
igényel. Összehoz, leültet, békít: testet és lelket. A friss menyecske legnagyobb
próbája: megannyi titokban átsírt délután a férj „finom, de más, mint az
anyámé“ kijelentése után... S egyszer csak kapoccsá válik. Élni ugyan lehet
nélküle, de minek.
„Csak léféle volt
hétféle” – jegyzi a népmese, utalva a régi magyar konyhák páratlanul gazdag felhozatalára
a levesek terén. Készül hússal és anélkül, zöldségből és gyümölcsből, betéttel vagy
nélküle, forrón és hidegen, csak úgy magában vagy pepével. Pénztárca és idény
szerint hullik a vízbe az alapanyag, a fűszerek jóbarátja. S bár a húslevessel
kezdtem, azért ezen túl is vannak nagy kedvencek. Egy tál lencse- vagy bableves
frissen sült tejfölös lepénnyel? Akár minden héten. Vannak gyerekkort idéző
nagy kedvencek: paradicsomleves, krumplileves, köményleves – igen, igen a jól ismert
tojásbetéttel. Aztán ott a gulyásleves, a hétköznapok gyors harcosa. És az
ünnepet idéző halászlé – mióta magam is főzöm, már értem a háziasszonyt, miért nem hiányzik neki ez a
fajta macera. Görbe esték után nincs is jobb egy tál káposztalevesnél, nem
beszélve annak mesterfokáról: a disznóölések alkalmával, abálével főzött húsgombócos
káposztáról, ami minden melegítéssel jobb és jobb. S ha már disznót vágtunk, ne
feledkezzünk meg a kocsonyáról, ami ugyan nem leves, de mégiscsak „fazekas“. Ha
nyár, akkor gyümölcsleves – habarva vagy tejszínnel, de csakis hidegen. Kár,
hogy kikopóban vannak... És folytathatnánk a levesek sorát korhellyel,
lebbenccsel, orjával, ciberével, becsinálttal. Se szeri, se száma. Ha valami igazán
különlegesre vágynak, ajánlom figyelmükbe a Székelyföld, nemes egyszerűséggel
csak „tárkonyosnak“ nevezett babból, aszalt szilvából, füstölt húsból tejfölös
habarással készült levesét.
Fazék és lé
kategóriában a főzelékek is joggal kérnek szót maguknak. A népi lelemény így
csinál a „levesből laktatót.“ Krumpli, spenót, sóska, tök, bab, lencse, borsó,
káposzta – rántva vagy habarva, feltéttel vagy anélkül. Ugye itt is akad
kedvenc? S ha már „bekeményítettünk“ ne feledkezzünk meg a kásákról. Nem sokan főzik őket, talán „cikinek“ tartják,
de őszintén: kell néha több egy tál tejfölös krumplikásánál? Ha a gyerek „corn
flakes”-függő (kukoricapehely), kóstoltassanak vele édes kukoricakását.
Nyakamat rá, ízleni fog neki!
Önöknek melyik a
kedvencük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése