rizsa, ami jó

a mellékelt ábra ne tévesszen meg senkit: köztudottan útálom a rizst - így, hosszú úval. szerintem nem kompatibilis a csallóközi emberrel. gyerekkoromban anyám kakaóporral próbálta belénk tuszkolni és azóta is csak édesen fogyasztom. max rántott hús mellé sok szilvakompótlével. valószínű ez az oka annak, hogy csupán "fújott rizsa"-ként vagyok hajlandó önszántamból rizst készíteni. és ez magyarázza azt is, hogy mért a beköltözésnél vásárolt (2009. júliusa) rizs került fazékba tegnap.
ha nem értenék a fújott rizsát, akkor elárulom: jaffául rizsfelfújt avagy rizskoch. biztosan létezik más elnevezése is a csemegének, de ha nem bíznának az én receptemben, az említett címszavakat gúglizzák.
ahogy én készítettem: 30 deka rizst 1 liter tejben megfőzünk, majd hagyjuk kihűlni. 5 tojást szétválasztunk, sárgáját 5 deka vajjal és 5 kanál kristálycukorral habosra keverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. a kihűlt rizs-tej masszába dolgozzuk a sárgát, egy kanál fehérjével fellazítjuk, majd a maradék fehérjét beleforgatjuk. kivajazott, kiprézlizett (értsd: zsemlyemorzsa) tepsibe tesszük és 180 fokon úgy 3/4 óra alatt aranyszínűre sütjük.
aki szereti (és az nem én vagyok), turbózhatja a tésztát mazsolyával (na ezért nem szerettem az iskolai konyhás verziót). hallottam már "beledobálom a kompótot" és "fehérjét sütök rá" verziókat is. higgyék el, fölösleges. tálalni kockára vágva illik, porcukorral megszórva, gyümölcskompóttal.
rizs, én (majdnem csak) így szeretlek!