fél év telt el

fél év telt el azóta, hogy utoljára írtam a személyes blogba. azóta persze sok minden történt, amit nem örökítettem meg írasban, de talán nem is volt lényeges, vagy lényeges volt annyira, hogy szükségtelen betűkbe szedni, hiszen ha szép emlék, úgyis él...
volt ugye a nyár, megvoltak a fesztiválok meg a ricceges éjszakák. jó volt, szép volt, köszönöm ennyi. s ez most nem dalidézet, hanem a valóság.
elköltöztem és új fordultatot vett az élet. na, nem mentem messzire, csak az "ucca végire", de így is jó. van 55 m2, ami relatíve csak az enyém. relatíve, mert bérlakás, csak az enyém, mert anyámnak is van kulcsa. utólag (mármint a kulcsot) nem bánom annyira, mint amennyire féltem tőle. asszem, ez neki is egy menedékhely, egy cseppnyi nyugalom-sziget kilépve a mókuskerékből.
szóval önálló lettem, pelenka el, pénztárca ki, fogadás befele...
jó itt. mégha nem is ideális. egyedül vagyok, s reggelente jó lenne, ha valaki rámnézne, esetleg velem együtt reggelizne. de az még nem pálya. talán egyszer, talán máshol.
voltak tervek, megvolt london, megvolt minden pubertás lázadó késztetés. ma nincs meg. talán holnap. a lényeg, hogy most elégedett vagyok. igaz, a financiális padlón, de kit érdekel. ahogy egy barátom mondotta volt, dzsentri lettem. hát, lelkem rajta. úgy legyen.
most értem haza egy iccogatós éjszakából. lindától - hogy máshogy. s jó nekem.
tudom, minden csoda csak három napig tart, ez most a második (részletek alább), de remélem a harmadik megkoronázza a szentháromságot.
tegnap papáért volt mise, minden összejött a nap kezdetén, amit ember magának sosem kíván. bealvás, dugó, villamos-karambol, korai távozás mellett befejezetlen munka - egyszóval minden. este papáért volt mise a gellei templomban, ezért siettem. csodák-csodája (vagy köszi papa!) a buszt elértem és a dugó ellenére is beértem a templomba. a mise olyan volt, amilyen. nem voltunk együtt. a kicsi templom minden szegletében rokonok, nem együtt, szétszórva. új világ van. énekeltem, imádkoztam, mindent, amivel homlokegyenes ellent nyíltan nem mondok. s jó volt. a mise végén a feszülethez intézett kérésem sikerült: "legyen nyugalom és szeressék egymást, ha csak egy percre is". együtt mentünk a temetőbe, együtt a mamához, adomázás, nevetés. s jó volt. nem volt vita, nem volt semmi olyan, ami egyébként lenni szokott. anyámékat a köriékhez fuvaroztam, s ők maradtak, nem siettek. ritka alkalom. szeretem.
éjjel apám hívott , hogy leblokkolt a mobilja és persze mindenről az anyu tehet, mert rendetlenség van a papirok közt. mondom "ez a ti dolgotok, oldjátok meg". higgadt maradt, nem válaszolt, szerintem nyugtázta. hívtam a szolgáltatót, kikértem a kódokat, átnavigáltam a rendszeren és örült. köszönte. szép az ilyen.
reggel majdnem bealvás (újfent), s mégis minden simán zajlott. pont az i-re (alias coma iota), hogy melett, amit két napra kértem: fizuemelés. nem sok, nem egetrengető, de mégis. köszönöm neked!
ma este sörözgetős borozgatás, napközben lelki borosildivel. szép minden. a feladatok haladnak, minden szép s jó - már a körülményekhez képest. anyám hívott, grillcsibe van meg káposzta gombócokkal, holnap nem főzök.
slusszpoén az éjben. egy hölgyeménnyel utaztam együtt, akit szerintem ismerek. asszem szerdahelyről. köszönetet mondott az estéért, s úgy tűnt valóban örül. jó ez is.
holnap van a harmadik nap. úgy legyen, amen.
köszönök mindent, mindent lekopogok (kopp-kopp-kopp). jőhet az iccaka. gúdnájt evrivan.