pressburger

van ugye a hamburger, a frankfurter meg a pressburger. most több "er" nem jut sajna eszembe.

a hamburgert ismerjük és részeg éjszakákon nagyon is szeretjük. ugyanaz a kaki, de segít, ha kell. a frankfurter napról napra kakibb: szójaliszt, emulgátor, stb... mit tehet az ember?!

de ugye itt van a pressburger. aki, többé-kevésbé változatlan. valahogy nem fog rajta az idő.... ők azok a békeidőket megélt nagy öregek, akik ugyanúgy nyomják magyarul, mint németül és a szlovákot is - mégha akcentussal is, de - bírják.

ez a történet szóljon most rólukl..

a minap egyik kolleginámmal egy pozsonyi bevásárlóközpont fele siettünk - én moziba (mert ugye olyan igazi mozi már alig van, ha meg van, a filmválaszték általában nagyon "réteges" és számomra, nyolc óra koncentráció után emészthetetlen). a buszpályaudvartól három megallónyira egy polgári viseletes öreglány pattant fel a buszra. fürge volt ugyan, de látszott rajta, hogy nem tegnap kezdte, így nem természetesnek gondolta, hogy a csilli-villi plázacicák vagy a nyolcvanas-kilencvenes évek tarka-barka stílusú ruháit barokkosan kombináló középkorosztály egy-egy pélgánya felkínálja a helyét. hát, nem így történt...

a néni dühbe gurult és előbb németül, majd szlovákul ecsetelte, mennyire érthetetlen számára, hogy ötven év alatt ilyen szintre süllyedt a város. persze nem nagyon válogatva a szavakban. igaz, durván fogalmazva, de igazat mondva elmondta a mai bratislava létrejöttének rövid történetét. gondolom, mondanom sem kell, hogy az rég nem olyan, mint az egykori presporok-pozsony-pressburg városka, amelyben kasztosan ugyan, de mindenki megtalálta a helyét. mondanivalója tömör és velős volt, nyomdafestéket bíró fordításban annyi csupán, hogy "beköltöztek a falusiak a városba, magukkal hozva modortalanságukat, belső viszályaikat, az alkalmazkodó-képesség jelét sem mutatva és most átvették az uralmat, tönkretettek egy várost". ugyan én is faluról vagyok és jól tudom, hogy "ez így, ebben a formában, nem igaz", de valahol mélyen mégsem csodálkozom a mami panaszán. sőt mélyen egyetértek vele. kultúrsokk ez a javából. egy jól működő pár tízerzer embert számláló polgárvárost már hogy ne dúlna fel egy olyan szintű erőszakos beköltözési hullám, ami pozsonyt súlytotta. teljesen természetes az értetlenkedés, a "mi a franc folyik körülöttem" és a "ki hívta ezeket" mottó.

persze megoldani én sem és mások sem tudják a problémát. sajnos a régi pressburg már a múlté. már csak néha-néha villantja meg régi báját néhány eldugott kis udvarban, csupán stammgasztok számára fenntartott kocsmában, néhány magát kiűzni nem hagyó, belvárosi vegyeskereskedés kirakatában, a villamoson folytatott pressburgi némettben folyatott diskurzusokban és olyan részletekben, amiken normál esetben átsuhan a tekintet.

bár ez az életérzés sokszor szinte már giccsesen csurog ki a médiák és különféle szaklapok századfordulót idéző programjaiból, hasábjairól, azért valahol mélyen ki nem játszott el egy délutáni belvárosi vasárnapi séta gondolatával, ahol ismerősökbe botlik az ember, a cukrászdában konyakmeggyet fizetnek a hölgynek, a magányos férfi újságot olvas és cigarettafüstje játszik az ablakon beszűrődő fényben, a rendelés a pincér számára magától értetődő és nevén szólítják az embert.

ha valaki ismer még ilyen helyet, ne mondja el senkinek...