sajnos - vagy épp hálisten - az utóbbi időben egyre kevesebb időm jut hírekre. mindféle hátsó érdekeltség nélkül "búkmárkoltam" a paramétert még anno és mivel rendszeresen frissül, miért is kattintanék máshova...
lelassult számítógépem defragmentációjával próbálkozom, így van idő néhány kósza hiperlinkre. tehát: "févöritsz", paraméter, katt... s mit lát szemem, viszik a pázmányt, ill. ő készül zarándoklatra brüccelbe. ilyenkor mindig a középkori zarándoklatok jutnak eszembe, amikoris a pápához kellett sietni segítségért, bűnbocsátó céduláért. akkor volt a vatikán, most itt van nekünk brüsszel. akkor az egyház nem hagyott más lehetőséget, most meg mi választottuk magunknak a NAGY közös kormányzást és ügyintézést.
félre ne értsük, naívan még mindig unió-párti vagyok, de azért az itt-ott felbukkanó párhuzam elmosolyogtat.
nade, hogy térjünk vissza a helyi virgoncra - végülis sikerült. mármint a váltás. hogy ez meg- vagy le- történt, azt ebben a pillanatban senki sem tudja megjósolni. kábé ilyen a helyzet az euróval - istentudja milyen lesz utána. de mi harcoltuk ki, hát majd közösen ünneplünk vagy mulatunk (legalább a mária-valéria hídon). ennél a váltásnál azonban csak remélni tudom, hogy nem euró-szlogen logikával működik majd: meníme menu, nie cenu (a pénznemet váltjuk, nem az árat). mármint hogy csak a név cserélődik ki, nem az módszer.
nem vagyok szerdahelyi és túl sok minden nem is köt a városhoz (legfeljebb pár kedves ember, nameg a hivatalos ügyintézés jó része). az antal-pázmány harcról is csak halvány elképzeléseim vannak. csakúgy, mint a város "fejlődését" irányítókról. majdnemhogy egyszerű turistaként járom az utcákat. amit viszont látok... hát nem tudom!
az, hogy jól szituált ingatlanok szakmai tudást mellőző egyének döntései alapján kerülnek felhasználásra, gondolom a legszórakozottabb ember is észreveszi. kezdődött ez a makovecz-féle projekttel (és isten ments, hogy valaki félreértse, szeretem őt meg a stílusát is), minek következtében a rendezetlen panelházak elé rittyentett mesebeli középkor hagy némi kivetnivalót maga után. persze, lehet, hogy csak egyszerűen be kellett volna fejezni a projektet úgy, ahogy azt a mester papírra vetette. ha meg elfogyott a pénz, akkor leállítani, de nem belekontárkodni.
aztán van itt ugye a nagy visszatérő, vámbéry úr. van itt minden: tér, utca, iskola, emlékmű, kávézó, talán még sütemény is. ismét magyarázni fogom a bizonyítványom: meghajlok a nagy öreg tettei előtt, de valóban ő volt az egyedüli, akit ilyen magasan kell dobálni azon a pajzson? kérdezzünk meg csak egy járókelőt, tudja-e ki volt jehuda aszád?
ja és csak hogy meglegyen a három (magyar igazság): "szeretem a focit". szeretem, a fenét. a mai napig értelmetlenül állok a labdarúgás fenoménja előtt. illetve, hogy mi az a mozgató erő, ami emberek milliót késztetni otthoni üdvrivalgásra hűtött sör és mogyoró kíséretében, vagy éppen orr-, alkar-, lelátó rongálásra többszázas "magasan képzett" rendőrsereg ad-hoc akciója mellett. nade, hogy a lényegre térjek ismét: épül a stadion. új lesz, nagy lesz, talán még be is lesz kamerázva. hisz ez köll a nípnek nem? az, hogy a helyi VMK nagyterme soha nem volt megfelelő bármilyen kulturális esemény élvezhető megtekintésére? kit érdekel! cirkusz kell a népnek, nem igaz?
s hogy meglegyen a ráadás: kórház. és azt hiszem egy szóval eleget mondtam.
szóval, bárki is jön, gondolkodjon. kérje ki szakértők tanácsát, nyissa ki a városháza kapuit, hallgassa meg az emberek igényeit.
... kis inspirációként néhány régi kép. jó, nem? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése