asszem, a fenti sor ismerősként cseng. amennyiben mégsem, ajánlom mindenki szíves figyelmébe (emil rulez/hisztis/hello tourist). első hallgatásra (merthogy a zenehallgatás nálam sosem volt tudatos tevékenység), pláne így, a csallóközből figyelve az egykori székesfővárost, gagyinak és szimplán szórakoztatónak tűnik az üzenet. nyitott aggyal és pláne szemmel járva a belváros utcáit azonban egyre elszomorítóbb párhuzamokat vél felfedezni az ember a már említett sláger mondanivalójával. de csak szépen, sorjában...a táv: komárom-budapest (déli pu), menetidő ismeretlen, az új siemens-szerelvény irigylésre méltó, a "minden állomáson és megállóhelyen megáll" című kijelentés megszokott. elvégre volt egyszer egy monarchia...leszámítva a 32 éve szolgáló kalauzasszony és nyugdíjazott barátnőjének eszmecseréjét a magyar állami vasutak alkalmazottak iránt (nem) érzett felelősségéről - az elhangzott észérvek valóban helyénvalóak - az utazás 10-es skálán akár 9-es is lehetne. viszont, így, jópár hónap után újra leszállni a déli pályaudvaron, hááát... "még jó hogy magyar vagyok" - csak ez jutott eszembe. veszem a pakkom, indulok a kijárat felé, majd megtorpanok. 4 kijárat, de kb 30 jegyellenőr, gyönyörű, sárga, fényvisszaverő mellényben, a megszokott - uniformis biztosította - magabiztossággal. bliccelő-filtráció következik, tudatosítom. holott, a vagonban már egyszer "igazoltattak". idegenként nem érte(né)m az intézkedést, de ám legyen. az aluljáró áporodott vizeletszaga nem hungarikum, találkoztam vele már más fővárosokban is, viszont az ott tanyázó, ill. téli szálláshelyüket foggal-körömmel védő hajléktalanok látványa még mindig megrémít. amennyiben tud valaki, egy a hajléktalanokat a metróaluljáróból átmeneti szállásra transzportáló szervezetről, szóljon. magyar ismerőseim fogják tudni, hova is adják adójuk 1%-át.
tehát, letudva a húgyszagot és a lakájosan berendezkedett hajléktalan testvéreket, jegypénztár után rohangálok. kínai cipős (megszoktuk), kínai "zelovoc" (hát, istenem), kínai kajálda (imádom!), kínai könyves (na ez hogy került ide?!), néhány egyéb kisebbségi kereskedő; de hol a "ménkűbe" van a jegypénztár?! (a félreértések elkerülése végett, szeretem a kisébbsegeket (hisz én is az vagyok hazámban), pláne ha élelmesek, de valahogy nem arra a "bjudapesztre" asszociálok, amit gyermekkoromban megszokam.) tehát, még mindig nem találom, kérdezni ciki, hát tovább kutatok. egyszercsak megpillantok egy kis (a teleshopping "gabis" termékeit árusító standra emlékeztető) pult előtt kigyózó sort. biztos szemüvegtisztító svéd törlőkendők, ahogy azt megszoktuk, de a felirat veszélyesen ismerős: békávé erté. "anyám! ezek meg mit reklámoznak?" - gondolom magamban, míg rá nem döbbenek, hogy a jól megszokott füstüveges, beépített szocis mikrofonos jegypénztárak, a kis ablakon kiáradó cigarettafüsttel keveredő disznóölés-aromáikkal már a múltéi. íme, vivat 21. század, vivat bkv! a jegyárus feltehetően diák, a szomszéd kínainál vett kesztyűjének nincsenek ujjai - gondolom, a pénzsszámolást segítendő. az 1, 2, 5, 10, 20 es 50 forintosakat még mindig nem tudom megkülönböztetni, de azért csak sikerül megvenni azt a nyomorult napijegyet (ami természetesen nem 24 óras, szimplán napi). ha neadjisten éjjeli életet élsz és el akarsz jutni a szállásodra, nehogy használni tudd, míg új jegyet veszel másnap reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése