2015. december 12.

amit a hűtő ad - sokadik

egyértelmű, hogy nem várható el a magunk fiától, hogy tervezzen... már hogy is lehetne, ha napi 12 órában ugyanezt teszi. ha hazaér arra számít, amit a jégveremmé átminősült AAA+++-os berendezés kínálni kíván.
mivel lehetőségei és a frigó tartalma legtöbbször végesek, abból főz, amit az hideg hely kínál. tehát végy két alighogylétező padlizsánt. no ebből még nem lakunk jól... és nézz körül, mi az, amit használni tudhatnók. s voalá: jóllakás.
két pindurnyi padlizsánt kibelez, morfondírozás közben meglel amaz szalonna, mely már hónapok óta édes teherként a mélyest nyomja. felkockáz (iciripicire) és kisüt zsírjára. bele egy közepes hagyma, jöhet a lila bele és puhít (fedő alatt). ha már majdnem elégedett, sóz-borsoz. aztán, belevet hagyma és vááárrrr... kivááárrr. kis szerecsendijó és újraszün. belereszel egy kis karalábé (nagylikún), belenyom 3 gered fokhagyma és vááárrr... még mindig vááárrr. közben megszór szerecsendijó-dejó. és vááárrr... még mindig vááárrr. persze közben visszaköltöztet szalonnapörcök és vááárrr... még mindig vááár. emlékezetmegcsalásvégettigyekezetbe: sok bazsalikom és a mélybe talátlt petrezílijé. s vááárrr, egyre nyugtalanabuul, de vááárrr. aztán a kikapart padlizsánhajókba tölt vissza (némi füstöltsajttal történő elkeverés után), leborít alufólj és vááárrrr, még mindig vááárrr.

de ha megjön a vendégsereg, s eme ízkavalkád azon tetőfokára vág, már nem vááárrr, véletlenül se vááárrr. mindenszeret, mindenoké. élvezéses-sárdönés!

érvágy líblinx! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése