szálljunk fel, én is akarom...

merthogy megtörtént. ez a blogbejegyzés már kínában születik, helyi idő szerint éjfélkor. az intercontinental szálló 21. emeletéről. egy word dokumentumba. mert ugyan arról ugye már hallottunk, hogy kínában sok mindent tilos, amit máshol nem (és ez fordítva is igaz), de hogy blogolni se ildomos, azt nem tudtam. úgyhogy kis segítséggel (köszAnsz) látnak majd napvilágot a blogbejegyzések.

elöljáróban talán annyit: igen, nagyon bánt, hogy mama majdnem szívrohamot kapott, mikor megtudta, hogy 1 óra alvás után indultam neki a keleti végeknek, de andrisbulajt ki nem hagytam volna <3 utólagosságosan is nakköfi, bandikám. a zutra meg majd vidd magaddal a chelsea, khm... akarom mondani manchesterunitedos tablót. én nem hoztam csoprotképet, mind a szüvemközepibe vagytok vésve (najó, arra számítottam, hogy kapok :P nem. nem célzás június 7-re).

szóval nagyvonalakban vázolnám: a reptéren korán hagytatok ott, túlontúlkorán, de megment a bécs-london útvonal: társaim mary és bill, kanadai nyugdíjas házaspár. mindent tudok róluk, ők is rólam meg az ájbíemről. leszállásnál "kézenfogtak, célbavittek", a búcsúzkodásnál elvesztek a security checknél. ja, igen. leszkenneltek. igen, olyan szkennerrel. nem, nem vihogtak a rendőrök. talán minden rendben :D

london-peking járat. igen. először átvisznek az elsőosztályon, hogy lásd, aztán 3 osztállyal később a teljesen lecsupaszított és összepréselt tursitaosztályra kerülsz. igen, oda szól a jegyed. a stewardok és stewardessek 40+ évesek és hihetetlen profik. a kaják közül azt válaszd, aminek érted a nevét. így van időd felkészülni, ha szar, akkor is (spárgás rizottó halas cumóval, reggelire english breakfast). nem, annyira nem jó... a fáradtságtól hamar elaludtam... volna, ha nem lettem volna lelkileg felfokozott hangulatban. a gép rohadt nagy és hangos, van monitor (nem konzolos). megnéztem a gravitációt, végigaludtam egy disney-mesét és félig megnéztem egy britt romantikus filmet. szunya-szenderedés, reggel felébredtem mongólia felett. bakker, egyszer látnotok kell! gúglimapszon is. sose gondoltam, hogy egy sivatag lehet ennyire izgalmas. de télleg! kínában már más a helyzet: felülről is érezhetően kevés a hely és úgy látszik kék festékből kurva sok van az országban, mert minden ipar- és melléképület teteje olyan színű. vagy ez egy kód?!... ne ragozzuk!

a pekingi reptér hatttalmas, angolul alig vagy egyáltalán nem beszélnek, viszont minden rend- és határőr huszonéves. igen, szépek. engem is meglepett. a peking-dalian járat repülőgépét kiűrítették, rájöttek, hogy az egyik motor nem működik. ezt be is jelentették, de csak kínaiul. aztán mentem én, hátha... hát nem. de telefonon kapcsoltak valakit, aki elmondta, hogy "fájváörz". mondom, mi? "fájváörz. demidzs". köszi! a fájváörsz alatt egyébként nagyon profik voltak. előbb elkezdett velük mindenki üvölteni, erre hoztak meleg kaját, amitől a tömeg lenyugodott. aztán megint üvöltöttek, erreföl elvitték őket hotelbe "pihenni". én maradtam. majd mikor visszahozták őket "fájváörz" után, mindenkinek fizettek fájdalomdíjként 300 jüant. (cca 30 ojró). ami arra volt elég, hogy a taxisnak azt hazudjam, csak 100-asom van, hogy elvigyen a hotelbe. útközben egy hatsávos úton 120-szal repesztett és velünk szembe meg egy zöld kisteherautó dudálva :) azt mondták, ez itt normális. és tényleg az. annyira viszont nem volt nagy élmény, hogy 200-at kapjon, amennyit szeretett volna...

azt meg ugye mondanom sem kell, hogy a szerelésre 6 órát vártunk, nem ötöt és perszehogy magyarokkal töltöttem az időt. igen, itt, dalianban. a héten megyünk sörözni ;)

nappuszi mindenkinek!

ps: tudom, hogy csak ez érdekel mindenkit. igen, a hotel szép és drága és magas és tele van kínaiakkal és képeket is küldök. az ágyam mellett lévő urnaszerű edényről is. remélem, nem maoce van benne.