ezerbocsánat mindenkitől, hogy két napja el voltam tűnve, de besűrűsödtek az esti programok, s mivel kínában hiába van ingyenes wifi, kínai mobilszám kell hozzá, így nem tudtam csatlakozni sem...
a napközbeni programokkal nem untatok senkit, mert azok nagyon cégesek. de röviden, a melót nagyon élvezem a többiekkel. minden kolléga tök jó fej és partnerként kezel, pedig én vagyok a legfiatalabb meg én vagyok a legrövidebb ideje a cégnél, de ettől függetlenül totál pozitívan értékelnek. ez nagyon jó érzés...
csütörtökön a daliani központ vezetője hívott meg ebédelni. persze kínait ettünk és marhafinom volt. ami tök jó kínában, hogy az étkezéseknél a kajákat mindenkinek hozzák és az asztal közepén egy forgó tálcára rakják, szóval mindenki szed mindenből. szóval ezerfélét lehet egyszerre megkóstolni. de lehet, hogy ezt már írtam :)
mivel telezabáltuk magunkat ebédre, nem akartunk vacsorázni és mivel mindenki fáradt volt, így csak lementünk a bárba egy sörre. a hotelnek saját sörfőzdéje van és hoegaarden-szerű sört készítenek, marhafini <3 itt az illusztráció:
másnap meló-meló-meló és hálistennek nem kínai, hanem szendvics. marhajó itt a kaja, de mindig annyit eszek, hogy mindent meg tudjak kóstolni, hogy ebből biztos nem lesz fogyás :D
az ájbíemhez még annyit, hogy bár a világ minden vackát kínában gyártják, az iroda liftjei szerdahelyen készültek. tádááá...
és a helyi jednotában ilyeneket lehet venni (a jobboldali valami szárított, szezámos tengeri hínár - chips gyanánt :D )
péntekre érkezett meg mindenki, úgyhogy megegyeztünk egy közös vacsorában, ahova krisztinát (az itt élő szlovákiai magyar csajt) is meghívtuk - állítólag a környék legjobb tengeri éttermébe. eccsém! ilyen puccos étteremben ritkán jár az ember. szemléltetném - ilyen volt a hall...
a vacsorához meg mindenki saját helyiséget kap egy hatalmas körasztallal, meg persze a pörgettyűvel a közepén. ennek az étteremnek továbbá az a különlegessége, hogy te választod ki a halat-vadat, amit megfincsiznél. mutatom a választékot...
szépen lemész és kifogják neked, amit megennél. van tényleg gusztusos része a dolognak:
de többek között ilyennel is találkozik az ember:
meg ilyenekkel is, amik lélegeztek...
őket is meg lehet kóstolni:
és sajnos, őket is (kikezekmá, teee!):
jelentem, a vacsorához helyi sört fogyasztottam:
és szépen elfogyasztottunk egy üveg kínai bort is (ami nem bor, inkább pálinka. mint a mi házink):
és akkor mutatnám az étlapomat... ő kérem alásan egy csiga:
egy kis halacska:
aztán osztrigaszerű kagyló:
meg őfelsége (szegény, kár érte, a felét ki kell dobni, mert ehetetlen):
emmeg valami gyöngykagylószerű:
meg simakagyló:
na és ez... tudjátok mi? hínár, bakker :D olyan az íze, mint a vajkai tó szaga:
vacsi után felmerült a kérdés, nincs-e még korán aludni menni. döntés született: de! mily meglepő. és ha kína, akkor karaoke (amit itt KTV-nek hívnak). a fogadtatás:
a képen balra roysten (india) és krisztina (a csaj, aki itt él). a háttérben tartozkódokat nem ismerem :D
a karaoke bárok mások, mint nálunk. minden társaság saját termet kap saját pincérrel. jobb oldalt a mi felszolgálónk, aki a műszak lejárta után csatlakozott hozzánk :D
belülről ilyen a karaoke terem:
és ilyen kaját kapsz. lehet találgatni, mi micsoda:
ezt elárulnám, mert rácuppantam, hogy dejólnézki és kiderült, hogy pácolt és szárított kacsanyelv :D
és amikor elfogyasztottunk 1 üveg whiskyt meg egy üveg tequilát, nem csoda, hogy ezek a számok is előkerültek :D
és hipp-hopp reggel hatkor be is zárták a kecót. mikor lehozott a lift és megláttam, hogy már világos van, "kis szívrohamom volt" :D a fene gondolta... taxi, hotel, reggeli és ágy :) alvás közben csak kb 5-ször keltettek föl. először a szingapúri kollegina (62 éves) úgy 10 körül, hogy nem mennék-e sétálni. mondom, cica... nem hiszem, hogy most rám van szükséged. kétszer járt itt a szobaszervíz és kétszer elmondták szépen kínaiul a mondanivalójukat. mind a kétszer csodálkozva néztek rám, hogy nem értem és hogy miért nem engedem, hogy takarítsanak. közben felhívott a recepció is, hogy mikor szeretném a szobaszervízt (a gondolataim kb ismeritek), majd nem sokkal később a közönségszolgálat, hogy mennyire vagyok elégedett. egy csendes "anyád!" helyett csak annyit mondtam, holnap válaszolnék rá...
délután kimentünk a srácokkal (paulo - brazília, campbell - skócia, roysten - india) valami utcai kaját enni egy közeli piarcra:
találós kérdés, mi ez?
nem, nem szalma. az utcai kajákat általában egy hurkapálcára szúrják fel, hogy könnyebb legyen enni. hát kérem, ennyi zaba fogyott ma :)
nah, fél 10 van. imádkozom, hogy ma már ne kelljen szocializálódni... hogy bírják a tempót, nem értem...
mindenkit puszilok, meg távölelek. ígérem, holnap is lesz blogocska ;) áhóóój! illetve, "ní haó"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése